Az első órákon átvettük az alapokat; hogy mi az az archplot, miniplot és antiplot; mit tartalmaz a premissza, one-page, szinopszis, outline és treatment; hogyan épül fel a három felvonásos struktúra; hogy mi az a karakterintró, expozíció, event és beat; hogyan kell pitch-elni. Közben a hallgatók már el is kezdtek dolgozni a saját projektjükön, ami a négy egymásra épülő szemeszter végére egy kész forgatókönyvvel zárul majd. Első körben egy premisszát kellett írni saját ötlet alapján, ezt szép lassan bővítve a szemeszter során one-page-ek, illetve 2-3 oldalas szinopszisok születtek attól függően ki milyen tempóban haladt.

Az órák mellett a félév első felében két filmíró mesterkurzus is volt. Ezeket világhírű hollywoodi forgatókönyvírók tartották, és a nagy érdeklődés és limitált hely ellenére minden Budapest Film Academy tanuló ingyen részt vehetett. Az első kétnapos kurzust Oliver Stone tartotta, aki több Oscart is kapott, egyet íróként. Második alkalommal a magyar származású Joe Eszterhas volt a vendég, a 90-es évek legkeresettebb forgatókönyvírója, aki anno rekord összegért adta el az általa írt Elemi ösztönt.

Mindeközben az órák folytatódtak a 22 lépéssel, egy olyan listával ami tartalmazza a legfontosabb dolgokat, amikre egy történetnek szüksége van. Nem minden lépés található meg az összes a filmben, de minél több van, annál jobb. Az átvételük után részletesen is belementünk egyenként. Ilyen lépések voltak például az ellenfél bemutatása, az első önfelismerés, második önfelismerés, a csata, az új egyensúly.

A szemeszter második felében – amikor már mindenkinek megvolt az órák anyaga és Hódi Jenő megjegyzései alapján többszörösen átírt rövid szinopszisa – jöttek a vendégoktatók. Először Kovács András Bálint, aki a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) Filmszakmai Döntőbizottságának a tagja, és mint olyan, rengeteg forgatókönyvet olvas, majd bírál el, hogy melyik kaphat támogatást. Az óra első részén általánosan beszélt, és például elmondta, hogy a művész- és a zsánerfilm között premissza szinten nincs, de még a forgatókönyvnél se feltűnő a különbség. Ezután a hátramaradó időben a hallgatók írásairól beszélt, mindenkin végigmenve egyenként.

Szabó István megadta a legfontosabb kérdéseket, amit feltesz magának írás közben, mint hogy mi a tét; mi az az energia ami a történetet előre mozgatja. Beszélt a karakterek fontosságáról és a nézői azonosulás kérdéséről, valamint említette, hogy a művészet a feszültségben rejlik, és hogy nem elég ha az alapanyag erős, a formának is ott kell lennie. Előadása után a hallgatók írásait kommentálta személyre szabott tanácsaival, valamint arról is kérdezte őket, hogy mi a céljuk a történetükkel, mit akarnak vele elmondani. Hangsúlyozta, hogy fontos, hogy olyan témáról írjunk, ami közel áll hozzánk, amit ismerünk, mert csak erről tudunk egyedit alkotni. Ahogy ő fogalmazott: „Live to tell”.

A vendégoktatók után Hódi Jenővel visszatértünk a 22 lépéshez, de már az egyéni írásokhoz hozzámérve, melyiket tartalmazzák, és melyiket nem. A félév során számos alkalommal gyakorolhatták a hallgatók az elevator pitch-et – ami egy maximum egyperces bemutatása a forgatókönyvnek, és célja, hogy eladja azt –, többek között Szabó István előtt is.

Következő félévben tovább megyünk a treatmentek felé, ugyanakkor jelenetet is írunk amelynek főtémája pedig a karakterépítés, ábrázolás lesz.