A Budapest Film Academy forgatókönyvíró kurzusa a végéhez közeledik. Amikor valami véget ér – ha csak egy nyári szünet erejéig is – az ember akarva-akaratlanul mérlegelni kezd. Mire számítottam, mit kaptam, mit szeretnék még?
Nem tudtam, hogyan írjak forgatókönyvet. Írói tapasztalatom már van, de nyilván nem mindegy, hogy valaki, ha szerelő, víz vagy gáz. Író vagyok, de nem forgatókönyvíró. Ez egy szakma, ennek fortélyait, technikáját szerettem volna elsajátítani.
Erre az órák során minden lehetőségem megvolt, az iskola ehhez minden eszközt biztosított. Olyan emberektől tanulhattam, akik nemcsak elismert szakemberek, hanem jó tanárok is, akik át tudták nekem adni, mitől válik önálló személyiséggé a karakterem. Önismereti gyakorlat is volt ez. Ismernem kell magam, én mit mondanék, ismernem kell másokat, kik mit mondtak már bizonyos helyzetekben, ahhoz, hogy a filmem karakterei hitelessé váljanak.
Jelen lehettem, amikor a saját és csoporttársaim szereplői is megszülettek, nem is egyszer, hanem ha kellett százszor is, hétről-hétre eljöttek az órákra, hogy változzanak, vagy újraszülessenek. Ahogy elkészültek, mindig egyre többen lettünk a teremben. Egy félév alatt hús-vér emberekké váltak.
A Budapest Film Academy gyakornokaként pedig volt alkalmam egyéb készségeket is elsajátítani, melyek korántsem elhanyagolhatók, ha a szakmában sikeres szeretnék lenni. Megtanultam, én mit mondhatok, ha a filmemhez stábot, producert keresek, vagy pályázni szeretnék támogatásokra. Nem ötsoros körmondatokat. Nem is egy mesét, amiben hiszek, ami ott él már a fejemben tisztán, mintha csak valóság lenne. Mert nem az.
A filmen a valóság az, amit leírunk, ami olvasható, hogy aztán nézhető legyen. És csak az látszik, ami ott van a papíron, feketén-fehéren. Színezhető, díszíthető, de érthető, egyszerű, logikus. Nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz visszacsöppenni a valóságba… ahhoz, hogy másoknak mesét teremtsünk…
Hogyan tovább? Nem kell előre rohanni. Meg kell állni egy kicsit, sőt, visszatekinteni, és feldolgozni mindazt, amit eddig láttunk, hallottunk. Szétrobbantani, elemeire szedni, majd rendszerezni az ismereteket. És újra és újra nekiállni a szövegnek, addig dolgozni rajta, míg készen nem lesz. A valóságban, és nemcsak a fejünkben.
Köszönöm az élményt!
Bak Zsuzsanna
Budapest Film Academy