Kulik Yvette:

Nagyon elszomorodtam, amikor kiderült, hogy a Filmíró Hétvégék keretében, a Magyar Nemzeti Filmalap szervezésében tartott eseményről, ahol Antal Nimróddal folyt a beszélgetés, egyszerűen lemaradtam. Pontosabban meghívót sem kaptam rá. Ezért örömmel olvastam a Facebook oldalon, hogy a Budapest Film Academy szintén meghívja Nimródot. Természetesen regisztráltam én is, és kíváncsian mentem a helyszínre, ahol persze már rengetegen voltak. Én, bár sajnos nem vagyok filmes, szintén nagy érdeklődéssel figyeltem, sőt jegyzeteket is készítettem, mivel filmes könyvet írok.
Az volt a bevezető kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy egy tehetséges filmkészítő sikeres is legyen. Hiszen tudjuk, hogy rengetegen vannak a szakmában, akik bár tehetségesek egy-két film után eltűnnek a süllyesztőben, vagy egyáltalán nem kapnak lehetőséget. Nimród szerint kell egy kis naivitás, mert akkor nem félsz szinte semmitől. Sok a megalázás, kritizálás, de ki kell tartani. Ha valamit elhatároztunk, azt csináljuk végig! Nincs B terv! Emellett fontos, hogy legyen szenvedély, elszántság, lelkesedés, miközben maradjunk realisták és nyitottak, mások tanácsait is hallgassuk meg.
A filmkészítés csapatmunka, ahol mindenki egyenlő. Nimród a munkái során általában 3-4 napon belül tudja a stáb tagjainak a nevét. Arra a kérdésre, hogy kell-e tesztvetítés egy elkészült mozifilmhez, azt a választ kapjuk, nem. Helyette ott kell hagyni a kész munkát, majd egy hét múlva visszajönni és frissen kell újranézni a filmet. Akkor már egy kicsit más szemmel látjuk a végterméket. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, mert Nimród egy őszinte, szorgalmas, világlátott ember, akire még nagy sikerek várnak.

Sztupaki Marcell:
„Ha nincs munka, na az a ciki!”. Antal Nimród személyes beszámolóiban többek között mesélt arról, hogy milyen forgatókönyvekkel keresték meg a Kontroll című filme után, amelyeket először vissza is utasított, és csak később, miután a szükség úgy hozta, mondott igent az ajánlkozó filmekre. Egy idő után rájött, hogy nincs ciki vagy nem ciki film, mert az az igazán kellemetlen, ha nincs munkád. A tehetségünket nem igazán megmozgató filmekre is igent kell mondani, és a legjobbat kell kihozni azokból.

Gelencsér Gábor Pál:
Antal Nimród egy külföldön is sikeres magyar filmes, így az ember azt hihetné, hogy annak, aki ilyen sikereket ért el, legalább egy minimális, szinte elvárt egója van. Ám Antalról ez nem mondható el. Egy végtelenül kedves, humoros és közvetlen ember ült előttünk, aki végig lelkesen beszélt. A kérdéseket is nagyon jól fogadta, egyiket sem hárította el, mindenre készségesen válaszolt. Ha másból nem, már ezekből is egy roppant pozitív élményként lehetne felfogni a programot.
Ám ami nekem leginkább tetszett benne, a mód, ahogy beszélt, és nem utolsósorban, amiket mondott. Ahogy azt ő maga sokszor kihangsúlyozta, nem kamuzott, nem a levegőbe mondta a dolgokat, hanem teljesen megnyílt előttünk. Őszinte volt, szabados, és még azt is bevallotta, hogy Bergmant kifejezetten nem szereti, ami azért egy csapat filmes hallgató előtt, meg kell hagyni, bátor dolog. Nem csak a vérprofi filmes szakembert láttuk magunk előtt, hanem a magánembert, aki szeret enni, nem tud bánni a pénzzel, kizárólag a filmezés érdekli, és akinek a gyermeke karate edzésre jár.
Személy szerint én csak annyit fűznék hozzá, hogy köszönöm, hogy részt vehettem az órán, sokat tanultam és sokat nevettem. Sajnos ez volt az első BFA-s program, amin részt vettem, de a jövőben szeretnék ott lenni minél több ilyen eseményen, mivel érdekes embereket hallgathatok és ismerhetek meg, és ha minden jól megy, még tanulhatok is.

Paulovics Zoltán: 

A nyár folyamán több Budapesti Film Academy előadáson is voltam, így nagyon vártam a következőt.
Antal Nimród tehetséges, van humorérzéke, nagyon pörög.
Pozitívum volt számomra már az elején, hogy egy lelkes, motiváló "beszéddel" kezdte az előadást. Kitartásra, megfelelő hozzáállásra, akaraterőre van szükség, ha ezen a pályán akarunk mi, leendő filmesek elhelyezkedni.
Végigvezetett minket egy film elkészítésének folyamatain: a forgatókönyvírástól kezdve, a casting munkálatokon át, a stáb és rendező együttműködésén keresztül az utómunkálatokig. Mesélt személyes élményekről, tapasztalatokról, hibákról, melyekből tanulni kell.
Számomra nem csak egy beszélgetés volt, hanem egy hasznos és érdekes előadás, mely alatt többször jegyzeteltem, és ezt később fel tudom használni a filmes tanulmányaim során.

Asmon Stella:
Arrogáns, beképzelt és végtelenül antipatikus – mondtam mindig, mikor egy beszélgetés során felmerült Antal Nimród neve. Mikor elújságoltam másoknak, hogy hétfőn az ő általa tartott előadásra megyek, mindenki döbbent kérdésekkel bombázott a jelenlétem miértjével kapcsolatosan, amire én konzekvensen azt válaszoltam, hogy „szeretném végre személyesen is látni, hallani, hogy utána teljes bizonyossággal tudjam hangoztatni az állításomat”. Ez az ellenérzésem pedig tökéletesen fenn is maradt – nagyjából, amíg le nem ült, és köszöntötte a hallgatókat.
Abban a pillanatban, hogy kinyitotta a száját, megnyert magának. Antal Nimród alázattal, szeretettel, és ami a legfontosabb, őszinteséggel beszélt a szakmáról, az életről, az emberekről, mindenről. Antal Nimród megnyílt előttünk, és ennél nagyobb ajándékot azt hiszem, nem is kaphattunk volna. Bármennyire sablonosan hangzik, de az elmúlt tizenkét, iskolában töltött év alatt nem tanultam annyit, mint ez alatt a majd’ három óra alatt, pedig nem egy, nem két, a magyar és a nemzetközi filmipar vezető személyiségét volt már szerencsém hallani. Nem biztos, hogy a különböző technikai jellegű dolgok beleragadtak a fejembe, de ez egyáltalában nem is múlt rajta, de az viszont biztos, hogy soha sem fogom elfelejteni az anekdotákat Polanskyról, a reklámfilmekről és természetesen a Kontrollról.
Az előadáson egyrészt megtanultam azt, hogy ha valamit elterveztem, hogy véghezviszek, akkor azt meg is tudom valósítani – háttértámogatás nélkül, szakmán kívüliként, pontosan úgy, ahogy Antal Nimród is kezdte. Másrészt, hogy hogyan kell és érdemes a stábbal, és általánosságban az emberekkel viselkedni.
Mostantól ha megkérdezik, mégis mi a véleményem az előadó személyéről ismételten csak három dolgot fogok mondani - közvetlen, nyitott és végtelenül szimpatikus. Köszönöm!

Nyíri Kovács István:
Számomra a legfontosabb, amit hazavittem magammal, az a lelkes, fiatalos, ugyanakkor megfontolt hozzáállás, ahogy Nimród beszélt a szakmájáról. Én, aki korábban rendeztem és írtam már néhány független filmet, egyszerűen úgy éreztem, még az előadóteremben lévő forróság ellenére is, hogy minél hamarabb kamerát kell ragadnom újra, felhívnom régi alkotótársaimat, és ha máshogy nem megy, akkor akár pénz nélkül is nekivágni egy új munkának. Azt gondolom, hogy egy alkotó számára talán ennél fontosabb üzenete, vagy inkább hatása nem is lehetne egy ilyen beszélgetésnek.
Emellett persze sok mindent megtudtunk a hazai és az amerikai filmgyártás különbségéről, arról, hogyan boldogulhat az ember külföldön, ha igazán komoly sikereket akar elérni. Megnyugtató, ugyanakkor izgalmas volt hallani, hogy mennyire ellenzi azt a szerinte lassan Amerikában már háttérbe szoruló tendenciát, hogy egy filmet sztárszínészekkel próbálnak meg eladni, ahelyett, hogy a forgatókönyvre, a rendező egyéniségére, az anyagban rejlő egyéb potenciálokra koncentrálnának.
Kissé rémisztő volt azonban megtudni, hogy mennyire általános odakint, hogy olyan öltönyös ügyvédek, üzletemberek döntenek egy-egy forgatókönyv sorsáról, akiknek semmi köze a szakmához, és tudásuk kimerül a statisztikai adatok szorgalmas bemagolásában. Ezt alátámasztandó Nimród több történetet is elmesélt, melyek közül a legkomikusabb talán egy Balaton parti reklámforgatáson megtörtént eset, ahol a pénzember mindenáron a kamera keresőjében akarta leellenőrizni, hogy megfelel-e neki a beállítás, de a kereső helyett a svenkkar végén lévő kis műanyag foglalatba nézett bele. Ha ez még nem lett volna elég, szakértelmének bizonyítására, heves bólogatások közepette végül közölte, hogy jó lesz a kép, abszolút megfelel így neki.

Ki mondja, hogy csak férfiak lehetnek sikeresek a filmiparban? Hogy ők sokkal strapabíróbbak, mikor huszonnégy órás forgatási időről van szó, és több száz fős stábot kell koordinálni?
Hát, Goda Krisztina biztos megváltoztatta ezeket a sztereotípiákat. A többek között Szabadság és szerelem, vagy a Csak szex és más semmi című filmek híres rendezőnője tartott órát nekünk, rendezőtanoncoknak. Már az előadás előtt kaptunk egy e-mailt, hogy ne felejtsük el megnézni Woody Allen Annie Hallját, ha pedig már láttuk, akkor is feltétlenül frissítsük az élményeinket. Bevallom, nem erősségem a házi feladatok végrehajtása, de éreztem, hogy most nem lehet majd félrebeszélni.

Igazam volt. Az óra első kérdéseként el is hangzott a mondat: ügye megnéztük a kért filmet, mire én büszkén bólogattam. Azonban még mielőtt rátértünk volna a tartalmára, Goda Krisztina alaposan elmagyarázta, hogy mik is egy rendező feladatai a filmkészítés kapujában. A tanagyag megértéséhez power pointos prezentáción keresztül mutatta be a fontos pontokat. Hogyan válasszunk forgatókönyvet a saját, a közönség és a pénzügy szempontjából. Hogyan fogjunk neki a castingnak, miért is fontos, hogy már a színészek között is létrejöjjön az a bizonyos kémia. Miképp állítsunk össze egy, a google-ről begyűjtött képlistát, ami a helyszínválasztásnál nyújt majd segítséget a stábnak. Goda Krisztina határozottan, minden részletet alapjában kidolgozva segített teljesebb képet kapnunk a rendező mibenlétéről.
Goda Krisztina nem akart megtéveszteni senkit sem. Őszintén elmondta, hogy az a rendező már sikeresnek mondható, aki három-, négyévente egész estés filmet készíthet. Emellett pedig a reklámipar és a sorozatgyártás segít a filmeseknek kifizetni a számlákat.

Az óra második felében nagyító alá vettük Woody Allen alkotását a dramaturgia, a helyszín választása és a jelenet célja szempontjából. A hatékonyabb tanulás érdekében a kiválasztott jeleneteket újranéztük, melyeket szóban az előbbiek alapján elemeztünk.

Izgalmas, és hatékony óra volt, sokat tanultam belőle. Kíváncsian várom a következő találkozást a rendezőnővel.

Hadusovzky Petra (Budapest Film Academy)

Goda Krisztina minden kétséget kizárólag hazánk egyik legsikeresebb női játékfilm rendező- és forgatókönyvírója előadást tartott a Budapest Film Academy azon diákjainak, akik forgatókönyvírásra adták fejüket. Bár arra a napra programom lett volna, tudtam, hogy ott a helyem.

Felkészülésképp ajánlott volt megtekinteni Coppola felejthetetlen, mindannyiunk által ismert kultuszfilmjét, a Keresztapa első részét. Amikor ezt megtudtam, biztos voltam benne, hogy az év egyik legjobb órája ígérkezik. Ez a feladat már magában is érdekes, ugyanis szerintem közülünk nem volt olyan, aki ne látta volna, aki viszont látta, habozás nélkül újra megnézte még egyszer ezt a kincset. Ha nem kétszer.

Az óra első felében alaposan leelemeztük a filmet. Részekre bontottuk a cselekmény nagyobb fordulópontjai alapján, interaktív módon átrágtuk magunkat a főhős motivációin, céljain, és céljainak elérésében az őt akadályozó problémáin keresztül a film egyes szakaszaiban, persze mindezt az odaillő filmrészletekkel alátámasztva. Megbeszéltük minden fontosabb mellékszereplő valódi szerepét a főhős útjának egyengetésében, akadályozásában. Szó esett olyan dramaturgiai megoldásokról is, amelyek egy laikus szemével nézve fel sem tűnnek, hiányuk viszont kizökkentené a nézőt a filmből. Mindezt a forgatókönyvírás tükrében nézve arra a konklúzióra jutottunk, hogy nem hiába ért el a film ilyen sikereket. Goda Kriszta előadásán olyan összefüggésekre derült fény, olyan mozzanatokra nyertünk magyarázatot, amelyekre barátokkal való kávézós filmelemezgetések során talán soha sem jöttünk volna rá.

Miután búcsút vettünk a Keresztapától, következett maga a forgatókönyvírás. Egy prezentáción keresztül pontról pontra átvettük, milyen lényeges lépések előzik meg magát a konkrét írást. Saját tapasztalatai és izgalmas történetei mesélése során megtudtuk, mennyire fontos a személyes indíttatás, hányszor írható át egy forgatókönyv, mire forgatásra kerül, mennyire kell ragaszkodni a történetünkhöz elejétől a végéig, milyen akadályok kerülhetnek az utunkba az írás közben. A végszó persze az volt, ha igazán elszánt vagy, nincs olyan akadály, ami megállíthatna.

Az óra harmadik részében terítékre kerültek a saját ötleteink. Egy-két percben mindenki felvázolhatta Krisztinának a készülőben lévő könyvét, aki ezután kompetens személyként rámutatott az esetleges gyengeségekre, majd jó tanácsokkal látta el az írókat. Bár én személy szerint nem voltam elég bátor, hogy előadjam a történetem, szerintem mindenkit jó érzéssel töltött el a hozzáértő kritika és a bátorító szavak.

Az egész óra kellemes, beszélgetős, baráti légkörben zajlott.
Remélem, lesz még egy ehhez hasonló alkalom. Ha nem kettő.

Kantár Kristóf (ELTE - Budapest Film Academy)

Amaan Mehar
Hódi Jenő előadásait látogatni egy élmény volt és felvillanyozó minden téren, különösen, amikor elmagyarázta a különböző szerepeit a stábtagoknak egy forgatás alatt, valamint a három és nyolc felvonásos struktúrát forgatókönyvírásnál. A Született gengszterek című filmet hozta, amit megállított minden fontos pillanatnál, majd tőlünk kérdezett és elmagyarázta a karakterek motivációit, hogy ezek milyen hatással vannak a nézőre, és hogy hogy működik mindez a forgatókönyvben. Összességében én imádtam a nagyszerű óráit, és ahogy tanított. Mindig vártam, hogy ott lehessek és részt vehessek. Egyszerűen öröm volt ott ülni és tanulni tőle. Szeretnék több előadásán is részt venni. 

Jerry Douglas
Nagyon gyakorlati és kiváló előadássorozat Hódi Jenőtől. Rengeteget tanultam miközben elmagyarázta a plánokat, szemszögeket, fókusz és lencse használatot a Született gengszterek című filmen bemutatva. Örömmel várom, hogy ismét tanítson minket. Nagyon jó volt itt látni az intézményünkben. 

Barun Goswami
A mesterkurzus rendkívül érdekfeszítő volt és élvezetes, végig lekötött. Ahogy Hódi Jenő elmagyarázta a három felvonásos struktúrát nagyon érdekes volt és a pontok alapján, amiket említett, az egész könnyűnek tűnt és érthetőnek. A leghasznosabb előadás számomra az volt, amelyiken bemutatta, hogy lehet izgalmas karaktereket kreálni, és hogyan lehet köréjük egy elképzelést vagy történetet felépíteni. A példája, miként egy bokszoló mindkét kezét edzi, hogy azok egyenlően erősek legyenek, mindig a fejemben marad. Azok a példák egyike, amikre mindig emlékszik az ember és még használja is írás közben. A legjobb része az óráinak az volt, hogy olyan filmekről beszélt, amiket imádok, és miközben levetítette őket nekünk, elmagyarázta a különböző snittek fontosságát. Köszönetet szeretnék mondani érte, és remélem máskor is jön hozzánk, hogy többet tanítson nekünk! 

Himanshu Mutreja
Egy csodálatos élmény volt az ő előadásain részt venni, mindegy miről volt szó, forgatókönyvírás vagy pitchelés. Két óráján is voltam, ami rengeteg tudással és jelentőséggel szolgált a későbbi tanulmányaim szempontjából. Tetszett, ahogy a három felvonásos struktúrát átalakította nyolc kisfilmes metódussá, és ahogy megtanította, hogy kell egy percben pitchelni. Remélem még lesz alkalmunk részt venni óráin a jövőben.

Pamela Slass
Kiváltságosnak érzem magam, hogy részt vehettem a mesterkurzusán. A megközelítése, hogy minden jelenetet lebontunk a legkisebb részecskékre, szisztematikus és praktikus volt. Amíg mi főleg elméleti dolgokat tanulunk, Jenő gyakorlati közelítésmódja megteremtette a kellő egyensúlyt. Nagyon informatív volt a nyolc kisfilm struktúra bemutatása. Mivel az én ízlésem filmek terén kevésbé kommersz, Jenő szemléletmódja a mozi kapcsán egy igazán érdekes, szembenálló rendszer, amiből sokat tanulhatok. 

Subhasish Das
Egy élmény volt a Hódi Jenő óráin ülni. Levetítette a Született gengsztereket, és az alapján elemeztük a hollywoodi mozifilmeket. Egy másik előadásán az egy perces pitchről beszélt és a forgatókönyvek lebontásáról/alapszerkezetéről. Nagyon jótékony hatással lenne és megtiszteltetésként venném, ha több óráján részt vehetnék.

Ronnie Robinson
Öröm volt ott lenni a rendező, Hódi Jenő mesterkurzusán. Mindössze pár óra alatt végigvitt minket a filmkészítés egész folyamatán. Emellett betekintést nyújtott, hogy kell egy filmet a filmkészítő szemszögéből végignézni. 

Avneesh Singh Jaswal 
Fantasztikus élmény volt; nagyon őszinte volt, ahogy hozzáállt a hallgatókhoz és a filmekhez, amiről beszélt. Mindent elmagyarázott egy közvetlen, érthető módon, és ahogy a filmkészítők gondolkodnak. Most már minden tisztább nekem. Nagyon jó lenne még több ilyen mesterkurzus. 

Viran Chauhan
Hódi Jenő úr három órát tartott nekünk és ezalatt egy teljesen új perspektívát adott, egy egészen új nézetet a filmkészítés felé. Nagyon egyenes és világos az elméleteiben és magyarázataiban, tehát élvezet volt tőle tanulni.

A Budapest Film Academy őszi szemeszterében szokáshoz híven több filmes szakember segítségével sajátíthattuk el a rendezői alapismereteket, tippeket, és trükköket. A több szemszög és változatos szemléletmód segített abban, hogy ne csak egyféleképpen lássuk a rendezés mibenlétét, hiszen ahány művész, annyi gondolat. Pódiumra állt Hódi Jenő, Alexis Latham, Koltai Róbert, Kovács András Bálint, Goda Krisztina, Varró Attila és Antal Nimród.

Hódi Jenő, az iskola alapítója, filmrendező, író és producer tartotta az első bevezető órát, melyen átfogóan beszélt munkáiról, a rendező feladatáról, fontosságáról. Az előző félévben leforgatott diákfilmeken keresztül bemutatta, hogy milyen rendezői koncepciókra, és hibákra kell odafigyelnünk, miképpen érdemes együttműködnünk az operatőrrel és vágóval, hogy minél tökéletesebb alkotást kapjunk.

Alexis Latham színész, rendező és tréner volt a kapocs a többi tanár között, mivel kéthetente ő tartotta az órákat. Érdekes és nagyon hasznos szemszögből mutatta be a rendezés egyik fontos pontját, a színészekkel való kapcsolatot. Padokat félretolva, saját magunk eljátszva tanultuk meg a különböző attitűdöket, amikkel érdemes felruházni egy-egy szereplőt. Más- és más színészi alakítást kapunk a kaliforniai, természetes, kíváncsi, passzív, tragikus, katatónikus, vagy melodrámai viselkedési jellemzőnél. Csoportokban egy-egy oldalnyi forgatókönyvet kellett eljátszanunk, ahol a kiválasztott rendező adott nekünk egy viselkedési formát, amibe kapaszkodhattunk. Majd a jelenet után együtt találtuk ki a legmegfelelőbb rendezési beállítást.

Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színész, rendező és forgatókönyvíró Sose halunk meg című filmjét elemeztük, miközben elmesélte, miképpen jutott el az alap ötlettől a megvalósításig. Színészként, rendezői tapasztalat nélkül még a legjobb forgatókönyvíró barátja is lebeszélte az ötletről, de Koltai nem adta fel, és egymaga szervezte le a produkciót, a pénzt, és a színészeket. Rámutatott, hogy a rendezőnek fontos elhivatottnak lennie, főleg, ha ő maga a főszereplő is.

Kovács András Bálint filmesztéta, az ELTE tanára meghatározta, hogy mi a rendező feladata, kitért a plánozásra, színészvezetésre, a látványra és a ritmusra. Az óra második felében Bergmann Őszi szonáta című filmjének novella változatából olvasott fel egy jelenetet, és megbeszéltük, mi hogyan rendeznénk meg. Ezek után levetítette a jelenetet, és összevetettük az elképzelésünket a megvalósítottal, megnéztük, miért alkalmazott Bergmann más megoldásokat, amikre mi nem gondoltunk. Kitért arra, hogy a lényeg mindig az, amiről szól a jelenet: hogyan alakulnak benne a kapcsolatok, az érzelmek a szereplők között, mert ettől függ minden technikai beállítás.

Goda Krisztina rendező, forgatókönyvíró alapos power pointos tananyag alapján haladt lépésről lépésre előre: megtanította, hogy milyen forgatókönyvet érdemes kiválasztania a rendezőnek a saját, a közönség és a pénzügy szempontjából; hogyan fogjunk neki a castingnak, miért is fontos a színészek között a kémia. Goda Krisztina előnyösnek találja, ha – akár a Google-ön talált – képekből összeállítjuk az elképzelt helyszíneket, ami alapján a stáb megtalálhatja a legmegfelelőbbet. Woody Allen Annie Hallját vizsgáltuk meg a dramaturgia, a helyszín választása és a jelenet célja szempontjából.

Varró Attila, az ELTE tanára a műfajfilmek tematikus megközelítését hangsúlyozta ki. Lencsevégre kaptuk az adott műfajok legismertebb motívumait (western – vadnyugat; gengszter – alvilág; háborús – kollektív harc; sport – baseball, box). Két film (Trip to the Moon; The Great Train Robbery) részleteit hasonlítottuk össze a különbségek alapján: miként térnek el a karakterek, a konfliktus, és beállítások.

Antal Nimród filmrendezőt Hódi Jenő interjúvolta meg egy nyílt előadás keretében, melyre a Film Academy hallgatóin kívül külsősök is meghívást kaptak, így több mint százhúsz film iránt érdeklődő gyűlt össze a teremben. Antal Nimród őszintén elmagyarázta, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres rendező legyen – mivel sokan akadnak, akiknek nem sikerül befutniuk. Szakmakívüliként, háttértámogatás nélkül kezdett a filmrendezéssel foglalkozni, de sose tartogatott B-tervet a zsebében, így nem nézhetett máshova, csak előre. Megfelelő mennyiségű naivitás, elhatározottság, szenvedély, lelkesedés, nyitottság és egy csöppnyi realitás nélkül csak egyek leszünk a tömegből. Emellett az egoizmusra is oda kell figyelni, hiszen „ha nincs munka, az ciki”, és el kell fogadni a reklámfilmeket, vagy a számunkra nem kedves forgatókönyveket is a megélhetés érdekében. Hisz rendezőnek lenni nem csak művészet, hanem munka is, ami felelősséggel jár.

A szemeszter végén megrendezett BFA bulin lehetőség adódott a különböző kurzusokra járó diákok közötti ötletcserére, aminek hatására a következő szemeszterben több diákfilmet is forgatunk.

A Budapest Film Academy produceri kurzus célja nem csak a produceri munka részletekbe menő tanulmányozása, hanem a személyes konzultációk során szerzett gyakorlati tudás megszerzése, valamint a filmkészítés különböző fázisába való betekintés volt.

Az előadások zömét Hódi Jenő író, rendező, producer, a Budapest Film Academy vezetője tartotta. Nagy alapossággal igyekezett bemutatni a film megszületése alatt felmerülő produceri munkákat, stratégiákat, bevethető trükköket. Ez első órák témája, hogy hogyan lássunk hozzá a film előkészületeihez egészen az ötlet megszületésétől kezdődően. Nem csak a filmgyártás folyamatainak ismertetése képezte az előadás témáját, hanem például, hogyan találjuk meg a legjobb embereket a csapatba valamint hogyan kössük megegyezéseket. Megtudhattuk emellett, mi mindenre kell odafigyelnie egy producernek: casting, könyvelés, időpontok, helyszínek, büdzsé, gyártási terv stb.

A következő alkalmakkor arra fektettünk hangsúlyt, hogyan adjunk el egy projektet, mely főként a produceri fellépés, hozzáállás és ideális pitchelést foglalta magába. Az előkészületek után természetesen kitértünk a storyboardozásra és a scriptelésre. Majd a féléve végére betekintés nyertünk a filmgyártás során felmerülő produceri munkákba, végül a forgalmazásba is.

Az őszi szemeszterben a diákoknak lehetősége nyílt a forgatás előtt álló filmek kapcsán személyes konzultációkra, ahol konkrét kérdéseikre találták meg a válaszaikat. A filmben közvetlenül nem dolgozó diákok is részt vehettek a konzultációkon, ahol nem csak gyakorlati tudást sajátíthattak el, de megoszthatták ötleteiket és észrevételeiket is.

A kurzus igyekezett kiszakadni az iskolapadból és a lehető legtöbb órát stúdiókba, forgatási helyszínekre, és színházba vinni. A Bárka Színház közreműködésével például diákjaink élőben sajátíthatták el, mit kell tudni egy-egy konkrét jelenet felvételéről úgy, mint beállítások, kamerakezelés és világítás.

Mivel egy jó kreatív producernek a filmgyártás minden területéhez érteni kell, így a Budapest Film Academy biztosítja az átjárást a jövendőbeli producereknek más kurzusokba, már csak az eredményes közös munka reményében is. Adott esetben betekintést nyerhettek a rendezői, vágói és 3D-s vizuális effekt osztályok munkáiba. Emellett diákjaink a saját diákfilmjeik elkészítésén kívül, részt vállalhattak az Interpress Magazin, a MOL és a Metropol reklámfilmjeinek elkészítésében.

A félév vendégelőadója a produceri kurzuson Gurbán Zsuzsa rendezőasszisztens volt, aki több neves produkcióban vállalt munkáján kívül például Spielberg jobbkeze volt a Munich forgatásán. Az előadásában két témát járt körül részletesen. Először kitért arra, hogyan állítsunk fel egy projektet, másrészről a rendezőasszisztensi munkára.

Szikora Babett (ELTE - BFA)

Két nappal az előadás előtt pillantottam meg a Budapest Film Academy eseményét a Facebookon. Már voltam egyszer egy ingyenes előadáson tavaly decemberben a testvéremmel, azt Varró Attila tartotta a filmműfajokról, és nagyon tetszett nekünk. Örültem, hogy ismét tartotok ingyenes előadást, így rögtön küldtem is az e-mailt a regisztráláshoz. A horror, mint téma is nagyon tetszett, mert már gyerekkoromtól nagy hatással vannak rám ezek a filmek. Lehet, talán kicsit túl korán kezdtem az ismerkedést a műfajjal, de hát akinek idősebb testvérei is vannak… Így hét évesen láttam először a Rémálom az Elm utcában első részét, amit nyolc évvel idősebb nővérem kölcsönzött ki a videótékából. A film megtekintése után nagyon féltem éjjel. Különösen az a rész maradt meg bennem, amikor Freddie egy véres zacskót húzott maga után, amiben egy holttest volt.

Szerencsére azért sikerült kihevernem az élményt, és nem utáltam meg a horrort. Amit ennyire szeretnek az emberek, és ekkora hatással van rájuk, azt érdemes tanulmányozni. Ezért is gondoltam, hogy remek időtöltés lesz a csütörtöki előadás.

Pontosan érkeztünk az ikertestvéremmel, így egyetlen másodpercről sem maradtunk le. Megtudtam, hogy az előadást tartó Hódi Jenő is készített már horrorfilmet vámpír témában, Christopher Lamberttel a főszerepben. Fontos, hogy a színészek nagyon drágák, és nehéz összehangolni a többi szereplővel a forgatást, így voltak olyan jelenetek, amelyeket Lambert a színésztársai nélkül forgatott le. A mozifilmek forgatása lassú és költséges: egy nap alatt körülbelül két percet forgatnak le. A Metamorfózisból egy rövid részt is megtekinthettünk.

Az előadás meghatározó témája az volt, mitől horror a horror. A horror egy olyan filmművészeti műfaj, ami alapvető emberi szükségleteket elégít ki. A félelemmel, a rettegéssel járó adrenalinszint-emelkedésre időnként szüksége van a szervezetünknek. Ám ha erre vágyunk, nem mindig van meg az a lehetőségünk, hogy elmenjünk bungee jumpingolni. Sőt lehet, hogy nem is szeretjük. A félelemérzésre, az adrenalinszint-ingadozásra viszont szükségünk van, így hát horrorfilmeket nézünk.

Fontos, hogy a horrorkedvelő emberek, ha horrort kívánnak, olyan filmre akarnak beülni, amely a horror formai-műfaji jellegzetességeit mutatja. A klisé szót sokszor negatív értelemben használjuk, azonban a horror kliséi elengedhetetlenül fontosak, mivel orientálják a nézőt, hogy ő egy horrort néz, arra ült be, amire akart. Nem baj, ha más alkotásokhoz hasonló jegyeket fedezünk fel a filmben, a lényeg, hogy valamitől egyedi legyen. Nyugodtan lehet használni jól bevált dolgokat is. Az előadáson hallhattunk ilyen jellegzetességeket.

A horrorfilmekre jellemző, hogy elszigetelt helyen játszódnak. Ilyen lehet például egy eldugott motel, mint a Psychoban, egy hatalmas, világvégi szálloda, mint a Ragyogásban, vagy egy barlang, mint A barlang című horrorban. Vagy akár egy ház, ahová egy csapat fiatal összegyűlik. Az időjárás milyensége is fontos, általában baljós, esős-villámlós, vagy a világtól elzáró havazásban (Ragyogás) játszódik a cselekmény.

A horrorban lehet játszadozni a feszültséggel úgy, hogy időnként kis kitérőket teszünk. Még egy kis humor is beleférhet, vagy a cselekményben fontosabb szerepet nem játszó mellékszereplő.

A horrorfilm legfontosabb szereplője természetesen a gonosz. Az előlük menekülni próbáló szereplőkre általában nem is emlékezünk. Freddie, Jason és Hannibal Lecter mindenki tudatába beleég. Nagyon változatosak a horrorfilmek gonoszai, kedvelt típus például a megnyerő modorú, de valamit rejtegető elmebeteg, mint Norman a Psychoban.

A különféle kellékek, mint a kés, a maszk is megtalálhatóak a legtöbb horrorfilmben.

A Sikoly című horrorból is megnéztünk egy részletet. Ez a film abban volt szokatlan a többihez képest, hogy a film arcát, Drew Barrymore-t, akiért a legtöbben beülünk a moziba, a legelején megölik.

Az előadás végén a Hívatlanok című horrorból néztünk meg egy részletet. Ebben a filmben is megtalálhatjuk a kliséket: magányos ház, kés, álarcos gyilkosok.

A horrorban gyakran védtelen helyzetben találjuk a szereplőket: nő a zuhanyzó alatt (Psycho), emberek a vízben (Cápa). Segítségkeresés közben szétválnak a szereplők, mint a Hívatlanokban. Akkor jön a gonosz, amikor nagyon sebezhető helyzetben vannak a szereplők.

A Budapest Film Academy előadása élvezetes és közérthető volt, számomra a legtanulságosabb, hogy nem kell félni a kliséktől, nem baj, ha hasonlít valamire a filmünk, azonban valamivel tegyük egyedivé azt. Például egy olyan gonosszal, akitől a legjobban félünk.

Fekete Melinda

Budapest Film Academy - ingyenes előadás beszámoló

Az ingyenes előadás  témája a horror, illetve a thriller volt.
Ez már önmagában egy elég szokatlan, sajnos ritkán átbeszélt téma, így még jobban felkeltette a figyelmemet. Másrészt pedig, egy ilyen előadás összehozza az embereket, akik azonos körben érdeklődnek, van rá esély, hogy összeismerkedünk valakivel.
Az előadás kezdete már szimpatikus volt, pontosan időben kezdtek, és el is mondták, hogy miért. A forgatást is időben kell kezdeni, mert ha mindig késik valaki, akkor annyival kevesebb idő lesz felvenni az adott jeleneteket. Nagyon igaz.

Aztán jött maga az előadás ahol először beszélgettünk a horror film alapjairól. Összefoglaló, egyértelmű és lényegre törő volt. Én már korábban csináltam egy kisfilmet, amely tartalmazott horror elemeket, és nagyon örültem annak, hogy a kulcselemek, amiket itt felhoztak, az enyémben is megtalálhatóak voltak, így még tudatosabb rálátást adott a horrorfilmekre. Érvekkel megmagyarázták, hogy miért fontosak ezek az elemek, és miért alapja mindennek egy jó történet.

Továbbá elemezgettünk, illetve beszélgettünk régi klasszikusokról, mint A bárányok hallgatnak, Psycho, vagy A ragyogás, amelyek benne vannak a filmtörténelem legjobb horrorjai között, így mindenképpen jó dolog volt, hogy említésre kerültek. Ezen felül néztünk horrorfilm részleteket és utána megbeszéltük, az észrevételeinket az adott jelenetekről, a kliséket megkerestük, mindenki elmondhatta a saját véleményét. Nagyon tetszett, hogy nem egyoldalú volt az előadás, hanem bele lett vonva a közönség is, azaz mi, és a kérdéseinket bármikor feltehettük.

Végül pedig, ami még nagyon fontos volt, hogy az előadó beletette a saját élettapasztalatának bizonyos szakaszait, hogy, hogyan járt Hollywood-dal, milyen tanácsot adtak neki nagy rendezők, mint például Brian De Palma, vagy Milos Forman.

Összességében, nekem tetszett az előadás, egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, szívesen részt veszek további előadásokon is a jövőben.

Betlej Marcell

Feszültségteremtés, sokkolás – a horror műfaj

Az előadás, ahogy a cím is hirdeti a horror műfajába engedett bepillantást. A stílusjegyek, klisék megismerése során megkerülhetetlen alkotóelemek kerültek megismerésre.
A helyszín fontossága, megfelelő kiválasztása a hangulat kialakításának elengedhetetlen pillére. A sokszor használt, félelmet keltő egyedülálló házak, mindentől távol eső tanyák és további, az emberben félelmet ébresztő, kiszolgáltatottságot elősegítő színterek kiválasztása elengedhetetlen.

A főszereplő alakja szintén meghatározó, mert mindenkinek a gonosz személye marad emlékezetes. Példának felmerültek olyan ördögi szerelők, mint Freddy Krueger vagy Jason Voorhees akik elég sokaknak ugrottak be, míg áldozataik neve már jóval kevesebbeknek. Az áldozat filmbéli karakterének neve általában a film végéig sem marad meg.

További klisék, mint a törvényszerűen előkerülő nagy kés, az előreláthatóan elromló, lemerülő és eltűnő elektronikai kütyük vagy a karnyújtásnyira lévő segítség szertefoszlása mind előkerültek.

A műfaji keresztezések, mint az élmény fokozásának egyik leghatásosabb eszközéről egy-egy olyan példán keresztül ismerkedhettünk, mint a Terminátor - A halálosztó, a Harry Potter-filmek vagy a Karib-tenger kalózai alkotások. Ezek a horrorisztikus jegyek mellett már olyan népszerű műfajok stílusjegyeit is magukon viselik, mint a sci-fi, az akció vagy a kaland. A klisék és műfaji keveredések után a The Rocky Horror Picture Show eredeti mozielőzetesét tekintettük meg, amely legendásan egyedi módon alkalmazza a már jól ismert kliséket.

A horror és a thriller közti különbséget egy nyitójelenet tervezettel tapasztalhattuk meg, mely rámutatott, a horror műfajában olyat is megmutatnak, amire egy thrillerben csak utalnak. Az éles kontrasztok, váltások is elősegítik kihangsúlyozást. Egy sötét erőben történt gyilkosság után, a következő jelenet helyszínéül választott világos, kedves bevásárlóközpont tökéletes választás. A vidám, nevetgélő családok a barátságos helyszínen, éles ellentét húz a két cselekvés között. Továbbá a feszültségteremtés egyik lényeges szabályáról is hallhattunk, ami felhívja a figyelmet az idegek ellazítására. Az ijesztő jelenetsorok akkor a leghatásosabbak, ha a jelenetsorok közt hagyjuk a nézőt egy kicsit ellazulni, néhány kisebb, esetleg előrelátható rémisztéssel, hogy utána idegszálait ismét próbára tegyük.

Az előadás során olyan filmekből tekintettünk meg részleteket (Sikoly, Hívatlanok, Metamorfózis), amelyek kiválóan érzékeltették a feszültségteremtő eszközök és klisék megfelelő alkalmazása során kialakuló rémülettel és feszültséggel telt légkört.

A horror a legnépszerűbb filmes műfajok egyike, amelyben ugyanúgy születnek mesterművek, mint csapnivaló alkotások. Mindkét véglet klisékből építkezik, a különbség az eredetiségben rejlik. Valóban eredeti alkotások pedig csak igazán kivételes tehetséggel rendelkező és sokat tapasztalt alkotók kezei közül kerülhetnek ki.

Kiss József Máté

A BFA február 17-i rendező előadásának vendége az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész, Csányi Sándor volt, akitől a színész-rendező együttműködésről hallottunk fontos gondolatokat.

A filmkészítés egyik legfontosabb fázisa ugyanis a filmünkhöz illő szereplők megtalálása. Ennek egyik mestere volt a legendás rendező, Alfred Hitchcock. A színészek kiválasztásánál fontos, hogy ne csupán remek színészek, hanem az adott szerepre alkalmasak is legyenek. A beszélgetésben Hódi Jenő Eperjes Károlyt említette példának, aki bár kiváló színész, mégsem bizonyult a legjobb választásnak Széchenyi István szerepére a Hídemberben, egyszerűen, mert nem illett a karakteréhez. Csányinak pedig a teremben lévő Feláldozhatók 2 filmplakátról Sylvester Stallone jutott eszébe, aki színészként nem a legjobb, de az arcán, a tekintetében ott az a szomorúság, ami bizonyos szerepekre alkalmassá teszi, a családanyák pedig egyenesen meg akarják menteni.

A filmszakmában járatlanok általában azt gondolják, a színész örül, ha a rendező rá gondol és megkeresi a filmjével, és rögtön igent mond, azonban ez nem ilyen egyszerű folyamat. A színésznek is mérlegelnie kell, hogy elvállalja-e a szerepet, hiszen az alkotáshoz ő adja az arcát.

Hogy mi alapján hoz döntést? Csányi szerint a tehetségnek szaga van. Hisz benne, hogy a hasonló gondolkodású emberek bevonzzák egymást. A rendező és a színész találkozását egy villámrandihoz hasonlította. Hogy létrejön-e a kémia, az a plusz, ami a film sikeréhez hozzájárul, rövid idő alatt kiderül. Szerinte rendező és színész egymásra találása nem jöhet létre ízlésbeli hasonlóság nélkül. Így a siker legfontosabb hozzávalója, hogy azokat az embereket találjuk meg, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi. Csányi szerint már az első castingon megmutatkozik, hogy valaki alkalmas-e a szerepre vagy sem. Ha az első felolvasás 70-80%-os eredményt hoz, akkor már megtaláltuk a megfelelő szereplőt.

Nagyon fontos, hogy a színésszel történő munka nem a próbával kezdődik. Csányi a próbák előtt legalább hat-hét alkalommal találkozik a rendezővel, akivel kötetlenül átbeszélik a szerepet. Így jön létre az az összhang, amitől működik a színész-rendező kapcsolat, ami játékfilmeknél azért is különösen fontos, mert itt nincs közvetlen visszajelzés a nézőktől.

Csányi szerint normális ember nem megy el színésznek. A háttérben mindig valamilyen sérülést, szeretethiányt találunk. Ennek megfelelően a színész folyamatosan bizonyítani akar, így a rendező lesz az az ember, akinek a szeretetére pályázik. Ez a kapcsolat már-már az apa-fiú kapcsolathoz hasonlítható. A színész mindig tudja, hogy mikor nem jó, így ezt nem kell benne tudatosítani, ő maga fog igyekezni, hogy minél jobban megfeleljen. A legnehezebb az, amikor a színész retteg. Csányi a Rokonok forgatásán volt különösen feszült, egyszerűen begörcsölt Szabó Istvántól, olyan nagyra becsülte. Szerinte emiatt hiányzott a játékából az öröm, a szemtelenség, az, amit Gobbi Hilda így fogalmazott meg: kilenc alázat nem ér fel egy kis csibészséggel.

Hogy ilyen esetekben mi segíthet az ellazulásban? Csányi még Kaposváron, 17 évesen alkohollal próbálta oldani első nagy szerepe miatt érzett feszültségét, azonban rájött, hogy a félelem megszüntetését nem jó pótszerekhez kötni, mert így a színész jónak érezhet olyan szereplést is, ami már visszanézve nem tetszene.

Rendező és színész kapcsolatában Csányi a legfontosabbnak az izzást tartja, azt a szenvedélyt, ami szeretetből és gyűlöletből is táplálkozhat. Fontos a próba is, amikor testet viszünk a filmkészítés folyamatába.

Csányi szerint a jó rendező ügyel a pozitív megerősítésre, mert a színész az az ember, aki akkor figyel, amikor róla beszélnek. Példaként hozta Marlon Brandot, aki annyira önbizalom-hiányos volt, hogy nem ment el az Oscar-díjátadóra, mert úgy gondolta, hogy a díjat úgysem nyerheti meg.

Csányi a rendezőket oroszlánidomárhoz hasonlította, akiket vagy megesznek a ragadozók, vagy tökéletesen uralják a helyzetet.

Az óra végén a Kontrollból láthattunk egy részletet. Antal Nimród rendezőt azért kedvelte különösen Csányi, mert látta benne a tüzet, annak ellenére, hogy a forgatókönyvet nem tartotta olyan jónak. A Kontroll forgatása alatt a rendező még a statisztákat is lázba tudta hozni, alkalmazkodott a különböző egyéniségű színészekhez, meghallgatva ötleteiket, és improvizatív játékra is adott lehetőséget.

A több mint két órás beszélgetés fénypontja az a meglepetés volt, amellyel Csányi Sándor élőben bizonyította nekünk, hogy miért ő napjaink legkedveltebb színésze. Hódi Jenő ugyanis egy játékkal készült. Így Csányit meghallgathattuk és megfigyelhettük szexisen időjárást olvasni, unatkozó tinédzserként túrósgombóc-készítésről beszélni, valamint megidézett egy alapos esti pálinkázáson átesett metróellenőrt is, aki illuminált állapotban tájékoztatott minket a szabálysértési törvény módosításáról.

Fekete Melinda

Kedves Hódi Jenő és Szervét Tibor Tanár Úr!

Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a mai rendezői órán, ismét nagy ajándék volt számomra!

Nagyon inspiráló volt Szervét Tibor előadása, példái, megvilágítása a rendező feladatának, sokrétű felelősségének. Úgyszintén Hódi Jenő kiegészítései, célirányos kérdései, őszinte meghatódása a minőségi gondolkodáson - érzésen - és cselekvésen a Rendező emberi és szakmai eszköztárában.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire komplex és "gyakorlott, folyamatosan újracsiszolt finom-mechanikát", szisztematikus konstruktőri hozzáállást igénylő feladat a rendezőé, és hogy mennyi visszahúzó erő létezhet, amely egyszerre kedvetlenítheti el és motiválhatja is őt munkája során.

Beleláttunk jobban abba is, hogy hogyan is működik együtt a rendező és a színész, és hogy ennek mi is az emberi, pszichológiai, szakmai, etikai folyamata...

Izgalmas volt hallani a Tóték c. darabról, amelyben a POSTÁS szerepe kulcs momentum a mű céljának megmutattatásában, és ennek kapcsán, hogy A Színész önálló gondolatai hogyan adaptálódnak, tűnnek ki a végső megvalósításban, A Rendező közreműködésével.

Elgondolkodtatott az a rendezői tapasztalat, hogy a rendezés sikere egyéni út - viszont a NAGYOKTÓL lehet tanulni!

Kicsit elszomorodtam attól, hogy az eddigi magyar oktatási rendszerben nem volt igazán tematikus és strukturális leírás arra vonatkozóan, hogy melyek a "Jó Színész" vagy "Jó Rendező" ismérvei - de azt gondolom, odafigyeléssel és kitartó gyakorlással, részletes elemző modellezéssel EZ IS TANULHATÓ!

Szó volt még a SZAKMAI ALÁZATRÓL is, amely elengedhetetlen egy film létrehozóinak együttműködéséhez és személyes energia befektetéséhez is, ehhez talán inkább Érzelmi Intelligencia és Tudatosság kell, annak a Tudatossága, hogy az ember szeresse, amit csinál, hálás legyen azért, hogy alkothat, és ne ARC legyen a TEHETSÉGBŐL. Hanem folyamatos, naprakész, lelkes megújulás.

Nagyon köszönöm még egyszer a lehetőséget, és azt a motivációt, amelyet ma újra megkaptam a fáradhatatlan kitartásból, TŰZBŐL, ami igazán a professzionális szakemberekre jellemző!

Ma rájöttem - újra - hogy a sok negatív példa is csak egy újabb útmutató, iránytű, palló, hajtóerő ahhoz, hogy merjük folytatni, elkezdeni, újrakezdeni, újratervezni, megkreálni, létrehozni, láttatni, éreztetni a kívánt hatást, a filmekben is!"

Mészáros Edina
Leendő BFA hallgató, NLP Tréner