Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem a“Lebilincselő karakterek” című ingyenes bemutatkozó előadáson. Legjobban a “A bárányok hallgatnak” szereplőinek elemzése tetszett.

Az óra alatt újra átéltem a film hangulatát, és a színészek, Jodie Foster és Anthony Hopkins különleges alakítását. Arra is választ kaptunk, hogy a filmkészítésben mi a legfontosabb elem: a történet, a főhős, az érzelmek, vagy a logika?

Megismertük a különböző írói típusokat, megközelítéseket, és hogy hogyan ítéljük meg a forgatókönyvünket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy minden szempontból meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy valóban több dimenziós karaktereket hozzunk létre.

Ez kifejezetten érdekes volt számomra, mert a Vizuális kommunikációs tanulmányaim során többnyire rajzolt és animációs karakterekkel foglalkozom és szeretném elsajátítani, hogyan fejlesszem őket, hogy általuk a történetnek is egy bizonyos pluszt adjak.

Szívesen részt vennék még hasonló előadásokon, különösen ha forgatókönyvírási technikákról lesz szó.

Gabriella Zatyko

Beszámoló ingyenes előadásunkról II.

Legtöbbünk úgy csöppent az események közepébe, ahogy Clarice Starling, a kultikussá vált thriller megoldásra váró ügyének nyomozónője a bemutatott filmrészletben.

Ő is és mi, résztvevők, hozzá hasonló tanoncok is elméletben már sokat ismerkedtünk a szakmában való érvényesülés gondolatával, esetünkben eddig faltuk a filmeket, és vélhetően falni is fogjuk őket ezután is. Ám a jövőben, egy hasonlattal élve, az elénk kerülő étel fogyasztásán túl, annak az elénk kerülő ételnek megtanulni a helyes elkészítését egészen új kihívások elé állít mindannyiunkat, aminek meg kell felelnünk, ha valóban komoly a szándék.

Fiatalabb hallgató társaimon végignézve talán sokakban megdöbbenést is keltett ez a találkozás, a hirtelen felismerés, ami egyre és egyre tisztább lett minél jobban elmerültünk a témában, hogy valójában mennyire sokrétű, összetett és kreatív folyamat a filmkészítés.

Nem csak egy blöff és romantikus képzelgés, az igazi siker mögött ott áll a kemény munka, a magabiztos tudás, és nem elég kitalálni valamit, azt meg is kell tudni valósítani. Eladni, leszervezni, folyamatosan alkalmazkodni és együttműködni.

Mert talán ha elsőre nem is látszik, ez az egyik legnagyobb csapatmunka, amely nemsokára egy egészen új fejezet reményteljes nyitánya is lehet számunkra. Feltéve, ha pontos kezdésre ott leszünk az órákon.

Hasznosi Attila

Beszámoló az ingyenes előadásról III.

Lebilincselő karakter létrehozása

Múlt hét csütörtökön részt vettem egy ingyenes Budapest Film Academy előadáson. Még hasonló órán sosem voltam, ezért nagy érdeklődéssel vártam az előadás kezdetét. Elején még idegennek éreztem magam, de az előadás elkezdése után lassan otthonosan kezdtem magam érezni.

Sok új tudásra tettem szert, még akkor is ha csak ezt az egy előadást ültem végig. Például megtudtam, hogy egy forgatókönyvírónak, ahhoz hogy sikeres legyen, sok mindenhez értenie kell, nem csak az íráshoz. Az agyának mindkét felét kellően használnia kell, mert a két fél más-más dologért felelős, és azt a felet kell erősíteni, amelyik a gyengébb.

Az előadásba, és az előadás módjába belekötni nem tudok. Számomra érdekes volt és követhető. Remélem lesz még benne részem.
Sok elhangzott dolog ragadt meg bennem, amit majd remélem alkalmazni tudok ha egyszer elmondanék én is egy jó történetet.

Kerhut Bálint

Egy kreatív beszámoló a múlt heti ingyenes előadásunkról

Karakteres ételek készítése, izgalmas ízvilággal
Hódi Jenő Michelin csillagos séf „Karakteres ételek készítése, izgalmas íz világgal” című előadásában a cannes-i rangos szakácsverseny részleteibe engedett bepillantást. Rögtön az előadása elején kiemelte, ha igazán leakarjuk nyűgözni a publikumot és megakarjuk „hálálni” a főszakács támogatását, értenie kell szinte minden munkamozzanathoz.

A verseny során szakmai zsűrinek kellett a kész ételeket tálalnia, így sokat nyomott a latba az évek során felhalmozott tapasztalata. Értett az ételek legjobban sikerült, finom zafttól sercegő részleteinek összevágásához, az ízléses elrendezéséhez, a megfelelő vitrinvilágításhoz, egyszóval az impozáns kép megalkotásához. A tarantinoi siker garantált volt.

A magyar séf ezután a versenyen elkészített fogások ismertetésébe kezdett, a hangulatot még tovább fokozta reklám-és játékfilmrészletek vetítése. Előétel: kaviáros tojásfalatkák. A BFA étvágygerjesztője már az elején versenyelőnyt biztosított a fiatal magyar fiúnak, ugyanis elkészítéséhez komplex tudásra és az optimális méretek elérése érdekében kifinomult üzleti gondolkodásra van szükség.

Főfogás: a töltött káposztát a nagymamánk receptes könyve szerint kétféleképpen készíthetjük, de a legjobb, ha mindkét stílus keveredik benne: konceptuális és az intuitív. Az előbbi főleg a káposzták lábasban egymáshoz való viszonyát, struktúráját, helyezi az előtérbe, míg az utóbbi az egyes káposzták töltésére és egyéni fűszerezésére koncentrál. Hódi elmondta, talán ez volt a legnehezebb része a versenynek. Kollégáival többször konfliktushelyzetbe keveredett, mert azok a receptúra megváltoztatását akarták és nem bíztak a hitchcock-i szövegben.

Hangsúlyozta, a megmérettetés során törekedett az ételeinek fejlesztésére, ügyelt arra, hogy többet jelentsenek puszta ennivalóknál, így fakanalát javarészt a francia subtext-stílus vezette. Desszert: képviselőfánk, amely a tárgyalások elengedhetetlen kelléke, a séf a fánk apropóján megköszönte a figyelmet és teret engedett a kérdéseknek.

Csetnyák Dávid

Beszámoló ingyenes előadásunkról IV.

Legtöbbünk úgy csöppent az események közepébe, ahogy Clarice Starling, a kultikussá vált thriller megoldásra váró ügyének nyomozónője a bemutatott filmrészletben.

Ő is és mi, résztvevők, hozzá hasonló tanoncok is elméletben már sokat ismerkedtünk a szakmában való érvényesülés gondolatával, esetünkben eddig faltuk a filmeket, és vélhetően falni is fogjuk őket ezután is. Ám a jövőben, egy hasonlattal élve, az elénk kerülő étel fogyasztásán túl, annak az elénk kerülő ételnek megtanulni a helyes elkészítését egészen új kihívások elé állít mindannyiunkat, aminek meg kell felelnünk, ha valóban komoly a szándék.

Fiatalabb hallgató társaimon végignézve talán sokakban megdöbbenést is keltett ez a találkozás, a hirtelen felismerés, ami egyre és egyre tisztább lett minél jobban elmerültünk a témában, hogy valójában mennyire sokrétű, összetett és kreatív folyamat a filmkészítés.

Nem csak egy blöff és romantikus képzelgés, az igazi siker mögött ott áll a kemény munka, a magabiztos tudás, és nem elég kitalálni valamit, azt meg is kell tudni valósítani. Eladni, leszervezni, folyamatosan alkalmazkodni és együttműködni.

Mert talán ha elsőre nem is látszik, ez az egyik legnagyobb csapatmunka, amely nemsokára egy egészen új fejezet reményteljes nyitánya is lehet számunkra. Feltéve, ha pontos kezdésre ott leszünk az órákon.

Hasznosi Attila

Beszámoló ingyenes előadásunkról V.

„Lebilincselő karakterek létrehozása”

A bárányok hallgatnak. Korábban már láttam ezt a filmet, de azt hiszem, hamarosan ismét megnézem. Elvonatkoztatva a film által kiváltott érzéseimtől, egy kicsit más szemszögből. Mindeddig a karakterek, a dialógusok, a képi világ és atmoszféra együttes hatása elterelte figyelmemet azok külön-külön , önmagukban is zseniális kidolgozottságáról.

Mitől lesz egy szereplő szerethető vagy éppen ellenszenves? Mi a fontosabb: egy izgalmas karakter fejlődése vagy a történethez leginkább illő struktúra megszerkesztése? A logikai és az intuitív gondolkodás használatának kérdése az, ami leginkább elgondolkodtatott a két órás előadás keretében.

Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amivel a film szakma bármely területén tevékenykedve érdemes tisztában lenni, megértésük és alkalmazásuk nem csak a forgatókönyvírók egyedüli feladata. A filmkészítés csapatmunka, izgatottan, tanulni vágyva várom az első szemeszteremet a Budapest Film Academy vágó szakán.

Szreseny Katalin

Beszámoló VI:

Egy lebilincselő délután, avagy a filmrajongók hallgatnak

Gondolom, nem árulok el nagyon nagy titkot azzal, hogy milyen felszabadítóan is hat az emberre, ha kiszakad a mindennapi mókuskerékből és egészen újfajta impulzusok érik…

Velem pontosan ez történt a hét csütörtöki napján, ha csak szűk két óra erejéig is… Egy nappal előtte tűnt szemembe a felhívás, miszerint ingyenes előadást tart az ELTÉ-n Hódi Jenő, a Budapest Film Akadémia igazgatója, író, rendező-producer, méghozzá arról, hogy alkothatunk izgalmas filmkaraktereket. Kihagyhatatlannak éreztem, annál is inkább, mert nagyon érdekel a filmvilág, csekély szabadidőmben sokszor filmes oldalakat bújok a neten, s emellett éppen az utóbbi időben foglalkoztat különösen, hogy szívesen szereznék ismereteket a forgatókönyvírás fortélyairól.

Vettem hát egy nagy levegőt és meggyőzően felépített (és nem is teljesen kitalált elemeken alapuló) monológgal meggyőztem a főnökömet, hogy ugyan hadd tartson aznap csak fél 4ig a munkaidőm…

A zsúfolásig megtelt teremben nagy izgalommal vártam az előadást. Elégedetten néztem körül: A sok várakozásteljes arc az én hangulatomat tükrözte. Végre ilyen közegben vagyok, olyanról hallhatok, ami igazán megdobogtatja a szívemet! A későn érkezők ugyan már megszeppenve foglaltak helyet, de megérte minden egyes perc ott töltött perc.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen példákat veszünk a „lebilincselő karakterekre”: Nem is kellett csalódnom. A körülbelül 10 perces jelenet a Silence of the Lambs-ből annyira felcsigázott, hogy azonnali késztetést éreztem, hogy hazarohanjak és a teljes filmet megnézzem. (Bevallom, bár a történetet ismerem, az egészet még nem láttam teljes egészében…sok pótlandó ”alapfilm” vár még rám.)

Viszont nem volt véletlen, hogy a kiragadott rész annyira megmozgatott, hisz „master scene” volt – ezt a kifejezést is itt tanultam. Most pedig mennem kell, mert Dr. Lecter és Agent Starling már várnak rám…

Burkus Bettina

Egy kedves beszámoló az ingyenes előadásunkról

Kedves BFA csapat!

Nagy örömömre szolgált részt venni ezen az előadáson, amit szerintem mindenképpen vétek lett volna kihagyni! Bár vágó és hangmérnök szakra jelentkeztem és csak most fogom megkezdeni a tanulmányaimat, olyan információkat kaptam az előadás elején, ami megerősített abban, hogy jó helyen járok és itt a helyem.

Eredeti szakmámat tekintve zenész vagyok és mivel a filmkészítés is egy művészeti ág, több hasonlóságot véltem felfedezni a két szakma között. A zenészek is korosztálytól függetlenül tegeződnek és nálunk is közismert a mondás, miszerint: „Aki nem tudja, az tanítja!” Persze mindez vicc, mert ahogyan nekem anno a zenélés művészetét is a leggyakorlottabb, a szakmában jártas tanároktól volt szerencsém elsajátítani, úgy a BFA néhány oktatójának neve hallatán is biztos vagyok abban, hogy minőségi képzést fogok kapni. Különösen tetszik az iskola gyakorlatorientált képzési rendszere és azon törekvése, hogy a végzett hallgatók meg is tudjanak majd az új szakmájukból élni.

Az előadás során olyan perspektívák nyíltak meg előttem, amivel kezdem átlátni a filmkészítés komplexebb mivoltát. Leendő vágóként együtt kell majd dolgoznom a különböző művészeti ágak szakembereivel és együtt fogunk elmesélni egy történetet. Az írás sem egyszerűen arról szól, hogy forgatókönyvet írunk, hanem arról hogy folyamatosan újraírjuk a történetet. Az utolsó újraírás pedig a vágószobában fog megtörténni.

Egy vágó a rendezőnek akkor lehet partnere, ha ért a forgatókönyvhöz, értenie kell ahhoz is, hogy melyik operatőr snitt volt a legjobb, de meg kell tudnia ítélni azt is, hogy melyik volt a legjobb színészi alakítás. Ezt akkor tudja megtenni, ha tud rendezőként is gondolkodni. Azaz minden mindennel összefügg, ezért is érthető az iskola törekvése, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik több lábon állnak, és legalább alap szinten megismerkedjenek a különböző szakmai ágakkal. Ha pedig valaki már legalább két területen nagyon jó, abból igazi „film-maker” válhat és könnyen a „tömegek elé kerülhet”.

Az előadás során betekintést nyerhettem abba, hogy mitől is jó egy karakter, mitől lesz szerethető, milyen karakter-jegyekkel, tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Képet kaphattam arról, hogy hogyan tudjuk elérni és fenntartani az érdeklődést a karakterek és a történet segítségével, amik egyaránt nagyon fontosak.

Megtanulhattuk a különbséget a logikus és ösztönös gondolkodás, írás között, valamint azt, hogy a karakterek fejlődése szintén fontos momentum. Megtudhattuk azt is, hogy az erős karakterek mellett a hősünket és az ő ellentétét különösen ki kell hangsúlyoznunk, nekik pedig konfliktusban kell állniuk. Mindez számomra pedig leginkább azért fontos, mert egy vágónak a dramaturgiához is értenie kell.

Azt pedig mindenképpen meg fogom jegyezni, hogy egy jó jelenet, egy jó film olyan, mint egy jó házibuli. Akkor csináljuk jól, ha későn érkezünk és korán megyünk. Ez viszont semmiképpen sem igaz a BFA óráira!

Majzik Andrea