A Budapest Film Academy őszi szemeszterében szokáshoz híven több filmes szakember segítségével sajátíthattuk el a rendezői alapismereteket, tippeket, és trükköket. A több szemszög és változatos szemléletmód segített abban, hogy ne csak egyféleképpen lássuk a rendezés mibenlétét, hiszen ahány művész, annyi gondolat. Pódiumra állt Hódi Jenő, Alexis Latham, Koltai Róbert, Kovács András Bálint, Goda Krisztina, Varró Attila és Antal Nimród.
Hódi Jenő, az iskola alapítója, filmrendező, író és producer tartotta az első bevezető órát, melyen átfogóan beszélt munkáiról, a rendező feladatáról, fontosságáról. Az előző félévben leforgatott diákfilmeken keresztül bemutatta, hogy milyen rendezői koncepciókra, és hibákra kell odafigyelnünk, miképpen érdemes együttműködnünk az operatőrrel és vágóval, hogy minél tökéletesebb alkotást kapjunk.
Alexis Latham színész, rendező és tréner volt a kapocs a többi tanár között, mivel kéthetente ő tartotta az órákat. Érdekes és nagyon hasznos szemszögből mutatta be a rendezés egyik fontos pontját, a színészekkel való kapcsolatot. Padokat félretolva, saját magunk eljátszva tanultuk meg a különböző attitűdöket, amikkel érdemes felruházni egy-egy szereplőt. Más- és más színészi alakítást kapunk a kaliforniai, természetes, kíváncsi, passzív, tragikus, katatónikus, vagy melodrámai viselkedési jellemzőnél. Csoportokban egy-egy oldalnyi forgatókönyvet kellett eljátszanunk, ahol a kiválasztott rendező adott nekünk egy viselkedési formát, amibe kapaszkodhattunk. Majd a jelenet után együtt találtuk ki a legmegfelelőbb rendezési beállítást.
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színész, rendező és forgatókönyvíró Sose halunk meg című filmjét elemeztük, miközben elmesélte, miképpen jutott el az alap ötlettől a megvalósításig. Színészként, rendezői tapasztalat nélkül még a legjobb forgatókönyvíró barátja is lebeszélte az ötletről, de Koltai nem adta fel, és egymaga szervezte le a produkciót, a pénzt, és a színészeket. Rámutatott, hogy a rendezőnek fontos elhivatottnak lennie, főleg, ha ő maga a főszereplő is.
Kovács András Bálint filmesztéta, az ELTE tanára meghatározta, hogy mi a rendező feladata, kitért a plánozásra, színészvezetésre, a látványra és a ritmusra. Az óra második felében Bergmann Őszi szonáta című filmjének novella változatából olvasott fel egy jelenetet, és megbeszéltük, mi hogyan rendeznénk meg. Ezek után levetítette a jelenetet, és összevetettük az elképzelésünket a megvalósítottal, megnéztük, miért alkalmazott Bergmann más megoldásokat, amikre mi nem gondoltunk. Kitért arra, hogy a lényeg mindig az, amiről szól a jelenet: hogyan alakulnak benne a kapcsolatok, az érzelmek a szereplők között, mert ettől függ minden technikai beállítás.
Goda Krisztina rendező, forgatókönyvíró alapos power pointos tananyag alapján haladt lépésről lépésre előre: megtanította, hogy milyen forgatókönyvet érdemes kiválasztania a rendezőnek a saját, a közönség és a pénzügy szempontjából; hogyan fogjunk neki a castingnak, miért is fontos a színészek között a kémia. Goda Krisztina előnyösnek találja, ha – akár a Google-ön talált – képekből összeállítjuk az elképzelt helyszíneket, ami alapján a stáb megtalálhatja a legmegfelelőbbet. Woody Allen Annie Hallját vizsgáltuk meg a dramaturgia, a helyszín választása és a jelenet célja szempontjából.
Varró Attila, az ELTE tanára a műfajfilmek tematikus megközelítését hangsúlyozta ki. Lencsevégre kaptuk az adott műfajok legismertebb motívumait (western – vadnyugat; gengszter – alvilág; háborús – kollektív harc; sport – baseball, box). Két film (Trip to the Moon; The Great Train Robbery) részleteit hasonlítottuk össze a különbségek alapján: miként térnek el a karakterek, a konfliktus, és beállítások.
Antal Nimród filmrendezőt Hódi Jenő interjúvolta meg egy nyílt előadás keretében, melyre a Film Academy hallgatóin kívül külsősök is meghívást kaptak, így több mint százhúsz film iránt érdeklődő gyűlt össze a teremben. Antal Nimród őszintén elmagyarázta, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres rendező legyen – mivel sokan akadnak, akiknek nem sikerül befutniuk. Szakmakívüliként, háttértámogatás nélkül kezdett a filmrendezéssel foglalkozni, de sose tartogatott B-tervet a zsebében, így nem nézhetett máshova, csak előre. Megfelelő mennyiségű naivitás, elhatározottság, szenvedély, lelkesedés, nyitottság és egy csöppnyi realitás nélkül csak egyek leszünk a tömegből. Emellett az egoizmusra is oda kell figyelni, hiszen „ha nincs munka, az ciki”, és el kell fogadni a reklámfilmeket, vagy a számunkra nem kedves forgatókönyveket is a megélhetés érdekében. Hisz rendezőnek lenni nem csak művészet, hanem munka is, ami felelősséggel jár.
A szemeszter végén megrendezett BFA bulin lehetőség adódott a különböző kurzusokra járó diákok közötti ötletcserére, aminek hatására a következő szemeszterben több diákfilmet is forgatunk.
