A BFA február 17-i rendező előadásának vendége az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész, Csányi Sándor volt, akitől a színész-rendező együttműködésről hallottunk fontos gondolatokat.

A filmkészítés egyik legfontosabb fázisa ugyanis a filmünkhöz illő szereplők megtalálása. Ennek egyik mestere volt a legendás rendező, Alfred Hitchcock. A színészek kiválasztásánál fontos, hogy ne csupán remek színészek, hanem az adott szerepre alkalmasak is legyenek. A beszélgetésben Hódi Jenő Eperjes Károlyt említette példának, aki bár kiváló színész, mégsem bizonyult a legjobb választásnak Széchenyi István szerepére a Hídemberben, egyszerűen, mert nem illett a karakteréhez. Csányinak pedig a teremben lévő Feláldozhatók 2 filmplakátról Sylvester Stallone jutott eszébe, aki színészként nem a legjobb, de az arcán, a tekintetében ott az a szomorúság, ami bizonyos szerepekre alkalmassá teszi, a családanyák pedig egyenesen meg akarják menteni.

A filmszakmában járatlanok általában azt gondolják, a színész örül, ha a rendező rá gondol és megkeresi a filmjével, és rögtön igent mond, azonban ez nem ilyen egyszerű folyamat. A színésznek is mérlegelnie kell, hogy elvállalja-e a szerepet, hiszen az alkotáshoz ő adja az arcát.

Hogy mi alapján hoz döntést? Csányi szerint a tehetségnek szaga van. Hisz benne, hogy a hasonló gondolkodású emberek bevonzzák egymást. A rendező és a színész találkozását egy villámrandihoz hasonlította. Hogy létrejön-e a kémia, az a plusz, ami a film sikeréhez hozzájárul, rövid idő alatt kiderül. Szerinte rendező és színész egymásra találása nem jöhet létre ízlésbeli hasonlóság nélkül. Így a siker legfontosabb hozzávalója, hogy azokat az embereket találjuk meg, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi. Csányi szerint már az első castingon megmutatkozik, hogy valaki alkalmas-e a szerepre vagy sem. Ha az első felolvasás 70-80%-os eredményt hoz, akkor már megtaláltuk a megfelelő szereplőt.

Nagyon fontos, hogy a színésszel történő munka nem a próbával kezdődik. Csányi a próbák előtt legalább hat-hét alkalommal találkozik a rendezővel, akivel kötetlenül átbeszélik a szerepet. Így jön létre az az összhang, amitől működik a színész-rendező kapcsolat, ami játékfilmeknél azért is különösen fontos, mert itt nincs közvetlen visszajelzés a nézőktől.

Csányi szerint normális ember nem megy el színésznek. A háttérben mindig valamilyen sérülést, szeretethiányt találunk. Ennek megfelelően a színész folyamatosan bizonyítani akar, így a rendező lesz az az ember, akinek a szeretetére pályázik. Ez a kapcsolat már-már az apa-fiú kapcsolathoz hasonlítható. A színész mindig tudja, hogy mikor nem jó, így ezt nem kell benne tudatosítani, ő maga fog igyekezni, hogy minél jobban megfeleljen. A legnehezebb az, amikor a színész retteg. Csányi a Rokonok forgatásán volt különösen feszült, egyszerűen begörcsölt Szabó Istvántól, olyan nagyra becsülte. Szerinte emiatt hiányzott a játékából az öröm, a szemtelenség, az, amit Gobbi Hilda így fogalmazott meg: kilenc alázat nem ér fel egy kis csibészséggel.

Hogy ilyen esetekben mi segíthet az ellazulásban? Csányi még Kaposváron, 17 évesen alkohollal próbálta oldani első nagy szerepe miatt érzett feszültségét, azonban rájött, hogy a félelem megszüntetését nem jó pótszerekhez kötni, mert így a színész jónak érezhet olyan szereplést is, ami már visszanézve nem tetszene.

Rendező és színész kapcsolatában Csányi a legfontosabbnak az izzást tartja, azt a szenvedélyt, ami szeretetből és gyűlöletből is táplálkozhat. Fontos a próba is, amikor testet viszünk a filmkészítés folyamatába.

Csányi szerint a jó rendező ügyel a pozitív megerősítésre, mert a színész az az ember, aki akkor figyel, amikor róla beszélnek. Példaként hozta Marlon Brandot, aki annyira önbizalom-hiányos volt, hogy nem ment el az Oscar-díjátadóra, mert úgy gondolta, hogy a díjat úgysem nyerheti meg.

Csányi a rendezőket oroszlánidomárhoz hasonlította, akiket vagy megesznek a ragadozók, vagy tökéletesen uralják a helyzetet.

Az óra végén a Kontrollból láthattunk egy részletet. Antal Nimród rendezőt azért kedvelte különösen Csányi, mert látta benne a tüzet, annak ellenére, hogy a forgatókönyvet nem tartotta olyan jónak. A Kontroll forgatása alatt a rendező még a statisztákat is lázba tudta hozni, alkalmazkodott a különböző egyéniségű színészekhez, meghallgatva ötleteiket, és improvizatív játékra is adott lehetőséget.

A több mint két órás beszélgetés fénypontja az a meglepetés volt, amellyel Csányi Sándor élőben bizonyította nekünk, hogy miért ő napjaink legkedveltebb színésze. Hódi Jenő ugyanis egy játékkal készült. Így Csányit meghallgathattuk és megfigyelhettük szexisen időjárást olvasni, unatkozó tinédzserként túrósgombóc-készítésről beszélni, valamint megidézett egy alapos esti pálinkázáson átesett metróellenőrt is, aki illuminált állapotban tájékoztatott minket a szabálysértési törvény módosításáról.

Fekete Melinda