Március végén azon szerencsések egyike lehettem, akik részt vehettek egy két napos mesterkurzuson a forgatókönyv-írásról annak a Laurie Hutzler-nek az előadásában, aki mint kreatív konzultáns dolgozott többek között a BBC-nek vagy a Channel 4-nek, de dolgozott már Oscar-díj nyertesekkel is, mint például Nick Park vagy Steve Box.

Az előadás elején Laurie feltette a kérdést: A jelen lévők közül ki író? Ki rendező? Esetleg ki producer? Nos, én ezek közül egyik sem vagyok. Reményeim szerint a nem túl távoli jövőben a vágók népes táborát fogom erősíteni. Akkor viszont feltehetnénk a kérdést: Mi vitt arra, hogy egy írással kapcsolatos előadáson vegyek részt? Mit is profitálhat egy vágó a hallottakból, még ha ő maga nem is foglalkozik írással?

A válasz több rétű. Elsősorban természetesen a kíváncsiság vitt rá, hogy jelentkezzem. A kíváncsiság, hogy vajon egy ilyen nagy szakmai múlttal rendelkező ember, mint amilyen Laurie, milyen ember lehet testközelből, milyen hatással tud lenni a körülötte lévőkre, a tudását vajon képes-e átragasztani az olyan lelkes amatőrökre is, mint amilyen én is vagyok, és ha igen, ezt hogyan teszi?

Persze még ott van az a tény is, hogy ha lehetőség nyílik egy ilyen különleges mesterkurzusra, már miért is ne élnénk a lehetőséggel? De természetesen a legfontosabb indokom a lehetséges szakmai fejlődés volt. Mert miközben egy-egy videó anyagon dolgozunk különböző szereplőkkel, egy kicsit az ő bőrükbe bújva kell mindezt megtennünk. Merthogy egy vágónak értenie kell többek között a dramaturgiához is, értenie kell, milyen érzelmekkel bírnak a karakterek, milyen fejlődésen mennek keresztül. A vágószobában egy kicsit mi magunk is újraírjuk, újraformáljuk azokat a legkülönfélébb személyiségeket, akiket végül viszont lát a néző a vásznon.

A kulcsszó mindehhez pedig az önismeret. Karaktereink megalkotásához és megértéséhez a saját magunk megismerésén keresztül vezet az út. Ehhez pedig hat kérdést kell feltennünk: Vajon akik nem ismernek jól, milyennek látnak minket? Mik a legnagyobb félelmeink? Mik a legnagyobb értékeink? Milyenné szeretnénk válni? Milyen tulajdonságaink dühítenek másokat? Mik azok a dolgok, amik minket dühítenek leginkább? Az ezekre a kérdésekre adott válaszokon bármikor érdemes elgondolkodnunk, nem csak akkor, ha írunk. Mert ezek azok a tulajdonságok, amik önmagunkat és a karaktereinket is mozgatják. Ezek azok, amikkel takarózunk mások és az egész világ előtt, a legbelsőbb félelmeink, amik cselekvésre késztetnek és végül bajba sodornak. Az értékeink, amikkel a mindennapokban szembe nézünk és megbirkózunk egy előttünk álló problémával. A céljaink, amikért küzdünk. És végül ott van a lecke, amit megtanulunk vagy elbukunk.

Laurie számtalan filmes példán keresztül kalauzolt el minket a legfontosabb személyiség-típusok világába. Megtudhattuk, hogy hogyan és mennyire különbözőképpen látják a karakterek a körülöttük lévő világot, hogyan látják az életet magát, hogyan viszonyulnak a szeretethez vagy éppen miben rejlik az ő sötét oldaluk. Egy valami azonban közös bennük. Egy karakter alapvetősen sosem változik meg. Egy karakter tanul és fejlődik. De legfőképpen érez, ez által lesz valós, élettel teli személyiség. Ha pedig igazán érez, akkor alakulhatnak ki bennünk is intenzív érzések iránta. Ha meg tud fogni benne valami, ha szórakoztatni tud, ha felkelti a figyelmet, akkor lesz az a személység emlékezetes és csakis ekkor kezdhetünk el hinni benne.

Majzik Andrea

Laurie Hutzler: The Emotional Toolbox – Élménybeszámoló egy mesterkurzusról

Két nap. Tizenhárom óra. Negyven fős társaság. Jelentős szakértelemmel a hátuk mögött. Plusz egy fő, kevesebb gyakorlattal. Én. Ahogy sétáltam felfelé a Falk1 Rendezvényközpont csigalépcsőjén, nemzetközi nyüzsgést hallottam leszűrődni az emeletről. Talán a lelkesedés tévesztett meg, nem tudom. Mindenesetre meglepődtem a társaság vártnál magasabb átlag életkorán. Mintha véletlenül egy időkapun léptem volna át. Sokkal többet kellett volna már élnem, ahhoz, hogy itt legyek. Valami ostoba aggodalom lett rajtam úrrá, ahogy átvettem a mappát, és az elegánsan kanyarított „é” betűt ábrázoló kitűzőt. Équinoxe Europe, a mesterkurzus szervezője.

-Ki az, aki író?

Laurie Hutzler, az előadó ezt a kérdést tette fel először, mikor közönségét faggatta. Nem emeltem fel a kezem, csak hosszú mérlegelések után tudtam volna eldönteni, mi is a helyes válasz. Ez a bizonytalanság pedig még több kérdést hozott magával. Tényleg, mit keresek akkor itt? „Mesterkurzusainkat mindenkinek szánjuk, akik forgatókönyveket olvasnak, nem csak azoknak, akik forgatókönyveket írnak.” Épp a mappámba felírt bíztató jelmondatot olvastam.

„Hogyan jussunk el a történet szívéhez.” Laurie megtalálta az utat. És ahogy egyre hosszabb ideje hallgattam, jöttem rá, hogy nem csak a történet, hanem a hallgatóság szívéhez is. Ugyanakkor nem akartam, hogy csalódás érjen, ráébredjek, a marketing áldozata vagyok csupán. Így gyanakodva figyeltem egy ideig Laurie-t, aki olyan csatornáknak dolgozott már, mint a BBC, a Channel 4, stúdióknak, mint például a Pixar, a Disney, vagy a Dreamworks. Engem nem a nagy nevek győztek meg, vagy az, ahogy kiemelte, hogy egy jó karakternek mindenképpen érzelmi reakciót kell kiváltania a közönségből. Hanem az, ahogy gyakorlatban alkalmazta módszerét. Ahogy érzelmeket váltott ki belőlünk. Például mikor megkérte közönségét, hogy idézze fel az első meghatározó filmes élményét.

Mintha pszichológusként látott volna át az embereken. Néhányan kényelmetlenül takargattuk azokat a válaszokat, amelyeket saját személyiségünkre vonatkozó kérdéseire írtunk le. Ebből a hat kérdésből építettük fel egy karakter lehetséges útjait. Saját lehetséges útjainkat. Mintha nem is egy forgatókönyvírói, hanem önismereti kurzuson ültünk volna. Félelmeink, vágyaink, tulajdonságaink, melyekre büszkék vagyunk, vagy melyeket szégyellünk voltak a kapaszkodók, hogy feltornásszuk magunkat arra a nagy falra, ami elválaszthat olykor attól, hogy fikcióban is élő szereplőket tudjunk alkotni. Önismeret és tudatosság kell hozzá csupán.

Valahol aggasztó is volt a felfedezés, ahogy eljutottunk a karaktertípusok elemzéséhez. Egy művészetet, az írást lehetséges ilyen mechanikusan is előállítani? Nem lehetséges, de Laurie Hutzler megtalálta és megadta nekünk azokat az eszközöket, amikkel életre kelthetjük karaktereinket, hogy rajtuk keresztül fejezhessük ki érzéseinket. Nagyon örülök, hogy a Budapest Film Academy hallgatójaként lehetőségem nyílt résztvenni a kurzuson.

Szekér Viktória
Budapest Film Academy – ELTE