A Sony marketing osztálya Szentiványi Gábor verzióját választotta ki, így ő rendezhette a reklámfilmet, és válogathatta össze a stábot a különböző BFA osztályokba járó diákok közül. A csapatban mindenki csak egy funkciót tölthetett be, attól függően, hogy melyik kurzusra járt. A producer Weith Katalin, az operatőr Nagy Márton, a rendezőasszisztens Czigler Zsófia, a gyártásvezető Sasvári Júlia, a scripter Nagy Tamara lett, a werkvideót pedig Csoda Bence készítette.

A reklámfilm egy fotózást mutat be, ahol a francia fotósunk képtelen rávenni modelljét, hogy mosolyogjon és beleélje magát a szerepébe. A modell unott arccal fekszik a kanapén és alig várja, hogy vége legyen a fotózásnak. Hasonlóan a háttérben álló világosító fiúval, aki unalmában már a mellette lévő létrán támaszkodik. Miközben fényképészünk egyre hevesebben instruálja a lányt, egy rossz mozdulattal elreped a nadrágja, amit ő nem vesz észre, és piros alsógatyája kilátszik. A szemfüles világosító kihasználja a helyzetet, gyorsan felkapja a SONY NEX R5 fényképezőgépet, lefotózza a szakadt nadrágot, és a képet, a gép wireless funkcióján keresztül átküldi a tévé képernyőjére. Miután a modell észreveszi a képet, nevetésben tör ki, amit fotós a saját sikerének tud be. Elégedetten folytatja tovább munkáját, míg végül sikerül elkészítenie a kívánt a fotókat.

Az egyik legtöbbször felvett jelenet az a rész volt, amikor a világosító megpillantja a repedt nadrágot. A koncepció az volt, hogy a néző nem látja a repedést, csak a világosító fiú reakcióját. Az csak ráadás volt, hogy a kis lyuk a nadrágon egyre csak terebélyesedett, a nap végére szinte már teljesen elszakadt a nadrág, de mivel a fotós annyira beleélte magát a szerepébe, hogy nem tudott a csípőmozgására figyelnie, folyton látszódott a felvételen a piros gatya. Végül a sokadik felvétel után úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy jelzéseket ragasztottunk a padlóra, hogy melyik lábával hova szabad lépnie.

Mivel ez egy diákfilm volt, nulla költségvetésből kellett megoldanunk a forgatást, így mindenki azon dolgozott, hogy a saját ismerősi köréből hívjon szereplőket, találjunk helyszínt, sminkest.

Egy napunk volt a reklámfilm elkészítésére, ezért a stáb már fél nyolcra a helyszínre érkezett, és hozzáfogtunk az előkészületeknek. A forgatás kis csúszással kezdődött, viszont annál gördülékenyebben folytattuk, amely annak is köszönhető, hogy a hallgatók többsége a közös órákról már ismerte egymást.

A nap végig jó hangulatban telt és a munkakapcsolatokon kívül, barátságok is születtek. Remek volt látni, hogy mennyire jól működött együtt a csapat, és hogy azt a tudást, amit a félév során a magyar filmszakma legjobbjaitól tanultunk, végre a való életben is kipróbálhattuk. A hallgatók között kialakult szakmai kapcsolat, azért is különösen fontos, mert a következő félévben folytatni fogjuk a közös munkát a BFA-n belül, kisfilmek készítésével.

A Budapest Film Academy vágódiákjai közül mindenki megkapta a nyersanyagot, aki szerette volna és megvághatta saját változatát, amelyek közül a Sony választotta ki a végleges verziót.

Az elkészült klip megtekintése után jó volt látni munkánk eredményét. Örömmel hallottam, hogy a Sony marketinges csapatának is tetszett a reklámfilm, és komoly kampányban fogják felhasználni.