Goda Krisztina minden kétséget kizárólag hazánk egyik legsikeresebb női játékfilm rendező- és forgatókönyvírója előadást tartott a Budapest Film Academy azon diákjainak, akik forgatókönyvírásra adták fejüket. Bár arra a napra programom lett volna, tudtam, hogy ott a helyem.
Felkészülésképp ajánlott volt megtekinteni Coppola felejthetetlen, mindannyiunk által ismert kultuszfilmjét, a Keresztapa első részét. Amikor ezt megtudtam, biztos voltam benne, hogy az év egyik legjobb órája ígérkezik. Ez a feladat már magában is érdekes, ugyanis szerintem közülünk nem volt olyan, aki ne látta volna, aki viszont látta, habozás nélkül újra megnézte még egyszer ezt a kincset. Ha nem kétszer.
Az óra első felében alaposan leelemeztük a filmet. Részekre bontottuk a cselekmény nagyobb fordulópontjai alapján, interaktív módon átrágtuk magunkat a főhős motivációin, céljain, és céljainak elérésében az őt akadályozó problémáin keresztül a film egyes szakaszaiban, persze mindezt az odaillő filmrészletekkel alátámasztva. Megbeszéltük minden fontosabb mellékszereplő valódi szerepét a főhős útjának egyengetésében, akadályozásában. Szó esett olyan dramaturgiai megoldásokról is, amelyek egy laikus szemével nézve fel sem tűnnek, hiányuk viszont kizökkentené a nézőt a filmből. Mindezt a forgatókönyvírás tükrében nézve arra a konklúzióra jutottunk, hogy nem hiába ért el a film ilyen sikereket. Goda Kriszta előadásán olyan összefüggésekre derült fény, olyan mozzanatokra nyertünk magyarázatot, amelyekre barátokkal való kávézós filmelemezgetések során talán soha sem jöttünk volna rá.
Miután búcsút vettünk a Keresztapától, következett maga a forgatókönyvírás. Egy prezentáción keresztül pontról pontra átvettük, milyen lényeges lépések előzik meg magát a konkrét írást. Saját tapasztalatai és izgalmas történetei mesélése során megtudtuk, mennyire fontos a személyes indíttatás, hányszor írható át egy forgatókönyv, mire forgatásra kerül, mennyire kell ragaszkodni a történetünkhöz elejétől a végéig, milyen akadályok kerülhetnek az utunkba az írás közben. A végszó persze az volt, ha igazán elszánt vagy, nincs olyan akadály, ami megállíthatna.
Az óra harmadik részében terítékre kerültek a saját ötleteink. Egy-két percben mindenki felvázolhatta Krisztinának a készülőben lévő könyvét, aki ezután kompetens személyként rámutatott az esetleges gyengeségekre, majd jó tanácsokkal látta el az írókat. Bár én személy szerint nem voltam elég bátor, hogy előadjam a történetem, szerintem mindenkit jó érzéssel töltött el a hozzáértő kritika és a bátorító szavak.
Az egész óra kellemes, beszélgetős, baráti légkörben zajlott.
Remélem, lesz még egy ehhez hasonló alkalom. Ha nem kettő.
Kantár Kristóf (ELTE - Budapest Film Academy)
