Számtalan filmet rendezett (és írt is), így rengeteg tapasztalattal a háta mögött a leghasznosabb információkat adta át az előadás keretein belül. Mivel a félév témája a rendező és a színész kapcsolata, előadása elsősorban ennek a viszonynak a bemutatására irányult.

Vannak, akik a filmet nem önálló művészeti ágnak tekintik, hanem több művészet keverékének, Szabó István viszont nem közéjük tartozik. A film ugyanis egy olyan dolgot képes megmutatni, melyet semelyik másik művészeti ág sem: az élő arcot. Minden más lefesthető, leírható, megrajzolható, az élő arc és a változó érzelmek azonban sehol máshol nem jeleníthetőek meg. Még a színházban sem látható az előadók arca, éppen ezért heves gesztikulációval kompenzálják ezt a hiányosságot.

A színházban egy szerepet el kell játszani, a filmben pedig ennek élnie kell a kamera előtt. Ha valaki nem tud természetesen mozogni és létezni kamerák jelenlétében, akkor az ő előadása is megjátszás lesz.
A vásznon megjelenő arcnak hitelesnek kell lennie. A megfelelő érzelmeken túl a karakter foglalkozásához, jelleméhez, korához illő tulajdonságokkal is rendelkeznie kell, pl. egy esztergályos bőrének és hajának állapota teljesen más, mint egy tanáré. Szabó István kisebb szerepek esetében szívesebben dolgozik szakmájukban jártas civilekkel, pl. egy állatorvos szerepére nem egy színészt kér fel, hanem az egyik barátját, aki állatorvosként tökéletesen tudja, hogy mit miért csinál, így a vásznon is hiteles lesz alakítása. Nagyobb szerepet már hivatásos színészekkel játszat el, akiknek el kell sajátítaniuk a szakma rejtelmeit még a forgatások kezdete előtt.

A főszerepek esetében különösen fontos, hogy a szereplők karizmával és energiával rendelkezzenek (nem a külső a lényeg). Ügyelni kell rá, hogy az egymással szemben levő partnernek hasonló energiával bírjanak. Egy karizmatikus, érdekes arc képes a figyelem felkeltésére és megtartására. Ez olyan tulajdonság, mely nem tanítható. Karizma nélkül egy színész nem nyújt semmit a tekintetével egy közeliben. A saját tekintet őszintesége egyenlő a létezni tudással. Aki létezni tud a kamera előtt, az képviseli a nézők vágyait, álmait, biztonságot nyújt nekik. Az emberek titkos vágya, hogy megőrizzék saját identitásukat, ezért olyan emberekkel azonosulnak, akik hozzájuk hasonlóak. Minden változás után jött egy újabb színész/színésznő, aki az adott korban megadta az emberek biztonságérzetét. Ilyen karizmatikus egyéniség pl. Ingrid Bergman, Greta Garbo, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe, Jane Fonda, Vanessa Redgrave, Catherine Deneuve, Fay Dunaway vagy James Dean, Anthony Perkins, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger. Személyük nem a filmkészítők körében dőlt el, hanem a nézők választották ki azokat, akikben megbíztak.

A szereposztás során figyelembe kell venni, hogy a valóságnak és az adott kornak is meg kell felelnie a szereplőnek. A főhősnek hiteles antagonistát kell találni, aki képes vele felvenni a versenyt.
A legtöbb filmnél casting director-ok végzik a szereplőválogatást, Szabó István azonban szereti maga megválasztani színészeit. Ideális esetben ez a rendező feladata lenne, mert ő képzeli el a későbbi képeket. Nagyon fontos az élő arcok egymáshoz való viszonya. Mitől lesz rendező a rendező, ha még az egymással szemben álló arcokat sem ő választja ki?

Nehéz igazi érzelmet varázsolni a vászonra, el kell kapni azt a pillanatot, amikor megtörténik a csoda, az igazi érzelem átadása. Ha ez nem jön, vagy valami miatt elveszik (pl. próba során történik meg), akkor csakis egy másik útról megközelítve lehet megismételni. A szöveg nem is annyira fontos, mintsem az, hogy hogyan mondják ki azt. A színészt segíteni kell, hogy megfelelő mentális állapotba kerüljön, egy apróság (egy korabeli cipő) is hozzásegítheti, hogy ráérezzen szerepére. Nagyon fontos az eredeti kép ereje.

A film kollektív műfaj, nem lehet egyedül csinálni. A rendező feladata, hogy a stábból senki ne érezze magát kívülállónak, mindenkivel tudatni kell, hogy jelenléte fontos. Ha mindenki tehetséges és jót akar, bele szeretné rakni egyénisége egy részét a filmbe, akkor rengeteg kreatív energia keletkezik. Ezt az energiát kell jó irányba terelni, ami szeretet és kedvesség nélkül nem megy.

A rendező dolga, hogy szem előtt tartsa a korábban kitűzött célt, és határozottan ebbe az irányba vezesse az olykor-olykor elkalandozó stábot. Természetesen nyitottnak kell lennie az ötletekre, melyek előnyére válhatnak a produkciónak.

Annak ellenőrzésére, hogy jó úton halad-e a cél felé, Szabó István egy úgynevezett „checklist-et” alkalmaz. Ez hasonló ahhoz a listához, melyet a repülőgép pilótája ellenőriz a másodpilótával, mielőtt felszállnának a géppel. Szabó István egy elvi és egy technikai listával dolgozik, kérdések alapján végiggondolja, hogy mennyiben felel meg az elvégzett munka az előzetes célkitűzéseknek.

Elvi kérdések:
• Mit akarok átadni a nézőnek?
Vagyis mi a célom az elkészített filmmel? Mi az az üzenet, amit mindenképpen közvetítenem kell?
• Mi a tartós nyom, ami a néző emlékezetében megmarad?
• Mi viszi előre a filmet?
• Hol van az a pillanat, amit ki kell emelni jelentősége miatt? Melyek azok a drámai csúcspontok, melyek a fordulatokat jelentik?
• Melyek a hősök alaptulajdonságai? A nézőt elsősorban a karakter belső tulajdonságai fogják meg. Mi az az alaptulajdonság, mely a konfliktust okozza?
• A szereplők fizikai állapota. Meg kell találni a színészek esetében azt a megfelelő állapotot, mely a karakterekéhez legközelebb van. Vagyis ha a filmbeli karakter fázik, a színésznek is szüksége van hasonló körülményekre, hogy átélje a szerepét.

A technikai listán szereplő kérdések egy része megegyezik az elvi listán találhatóakkal, azonban ezeket az eszközhasználat szempontjából kell átgondolni.

Technikai kérdések:
• Mi viszi előre a jelenetet?
Milyen beállításokat kell alkalmazni és hogyan kapcsoljuk őket össze, hogy a történet fonala előre haladjon és a végén egy kerek történetet kapjunk?
• Milyen emberi érzésre kell odafigyelni?
A megfelelő kép megválasztása.
• Mi a tartós nyom?
Ki kell-e emelni valamit a beállításban, mely annyira érdekes, hogy a néző emlékezetében megmaradhat?
• Mi az ambivalencia?
A néző hogyan viszonyul a szereplőhöz? Feladatunk eldönteni, hogy jó vagy rossz embernek tartsák-e. A nézőben él a keresésvágy, azaz a film elején feltételezései vannak a karakter jellemét illetően, és a történet progressziójával párhuzamosan bizonyítékokat gyűjt, hogy sejtései helyesek voltak-e.
• Minden jelenetet a vásznon szereplő emberek szerint kell elemezni. Kivel ért vajon egyet a néző? Nézőponti reakció – hogyan reagál? (reaction shot)
• Milyen hatást akarok elérni?
• Honnan jön a fény?
• Közelről vagy távolról fényképezzük-e?

Az előadás végén jutott idő néhány kérdésre is, de úgy érzem, nagyon hamar eltelt ez a három óra. Szabó Istvánt élvezet volt hallgatni és egyben tanulni is tőle.

Farkas Barbara