Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem a“Lebilincselő karakterek” című ingyenes bemutatkozó előadáson. Legjobban a “A bárányok hallgatnak” szereplőinek elemzése tetszett.

Az óra alatt újra átéltem a film hangulatát, és a színészek, Jodie Foster és Anthony Hopkins különleges alakítását. Arra is választ kaptunk, hogy a filmkészítésben mi a legfontosabb elem: a történet, a főhős, az érzelmek, vagy a logika?

Megismertük a különböző írói típusokat, megközelítéseket, és hogy hogyan ítéljük meg a forgatókönyvünket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy minden szempontból meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy valóban több dimenziós karaktereket hozzunk létre.

Ez kifejezetten érdekes volt számomra, mert a Vizuális kommunikációs tanulmányaim során többnyire rajzolt és animációs karakterekkel foglalkozom és szeretném elsajátítani, hogyan fejlesszem őket, hogy általuk a történetnek is egy bizonyos pluszt adjak.

Szívesen részt vennék még hasonló előadásokon, különösen ha forgatókönyvírási technikákról lesz szó.

Gabriella Zatyko

Beszámoló ingyenes előadásunkról II.

Legtöbbünk úgy csöppent az események közepébe, ahogy Clarice Starling, a kultikussá vált thriller megoldásra váró ügyének nyomozónője a bemutatott filmrészletben.

Ő is és mi, résztvevők, hozzá hasonló tanoncok is elméletben már sokat ismerkedtünk a szakmában való érvényesülés gondolatával, esetünkben eddig faltuk a filmeket, és vélhetően falni is fogjuk őket ezután is. Ám a jövőben, egy hasonlattal élve, az elénk kerülő étel fogyasztásán túl, annak az elénk kerülő ételnek megtanulni a helyes elkészítését egészen új kihívások elé állít mindannyiunkat, aminek meg kell felelnünk, ha valóban komoly a szándék.

Fiatalabb hallgató társaimon végignézve talán sokakban megdöbbenést is keltett ez a találkozás, a hirtelen felismerés, ami egyre és egyre tisztább lett minél jobban elmerültünk a témában, hogy valójában mennyire sokrétű, összetett és kreatív folyamat a filmkészítés.

Nem csak egy blöff és romantikus képzelgés, az igazi siker mögött ott áll a kemény munka, a magabiztos tudás, és nem elég kitalálni valamit, azt meg is kell tudni valósítani. Eladni, leszervezni, folyamatosan alkalmazkodni és együttműködni.

Mert talán ha elsőre nem is látszik, ez az egyik legnagyobb csapatmunka, amely nemsokára egy egészen új fejezet reményteljes nyitánya is lehet számunkra. Feltéve, ha pontos kezdésre ott leszünk az órákon.

Hasznosi Attila

Beszámoló az ingyenes előadásról III.

Lebilincselő karakter létrehozása

Múlt hét csütörtökön részt vettem egy ingyenes Budapest Film Academy előadáson. Még hasonló órán sosem voltam, ezért nagy érdeklődéssel vártam az előadás kezdetét. Elején még idegennek éreztem magam, de az előadás elkezdése után lassan otthonosan kezdtem magam érezni.

Sok új tudásra tettem szert, még akkor is ha csak ezt az egy előadást ültem végig. Például megtudtam, hogy egy forgatókönyvírónak, ahhoz hogy sikeres legyen, sok mindenhez értenie kell, nem csak az íráshoz. Az agyának mindkét felét kellően használnia kell, mert a két fél más-más dologért felelős, és azt a felet kell erősíteni, amelyik a gyengébb.

Az előadásba, és az előadás módjába belekötni nem tudok. Számomra érdekes volt és követhető. Remélem lesz még benne részem.
Sok elhangzott dolog ragadt meg bennem, amit majd remélem alkalmazni tudok ha egyszer elmondanék én is egy jó történetet.

Kerhut Bálint

Egy kreatív beszámoló a múlt heti ingyenes előadásunkról

Karakteres ételek készítése, izgalmas ízvilággal
Hódi Jenő Michelin csillagos séf „Karakteres ételek készítése, izgalmas íz világgal” című előadásában a cannes-i rangos szakácsverseny részleteibe engedett bepillantást. Rögtön az előadása elején kiemelte, ha igazán leakarjuk nyűgözni a publikumot és megakarjuk „hálálni” a főszakács támogatását, értenie kell szinte minden munkamozzanathoz.

A verseny során szakmai zsűrinek kellett a kész ételeket tálalnia, így sokat nyomott a latba az évek során felhalmozott tapasztalata. Értett az ételek legjobban sikerült, finom zafttól sercegő részleteinek összevágásához, az ízléses elrendezéséhez, a megfelelő vitrinvilágításhoz, egyszóval az impozáns kép megalkotásához. A tarantinoi siker garantált volt.

A magyar séf ezután a versenyen elkészített fogások ismertetésébe kezdett, a hangulatot még tovább fokozta reklám-és játékfilmrészletek vetítése. Előétel: kaviáros tojásfalatkák. A BFA étvágygerjesztője már az elején versenyelőnyt biztosított a fiatal magyar fiúnak, ugyanis elkészítéséhez komplex tudásra és az optimális méretek elérése érdekében kifinomult üzleti gondolkodásra van szükség.

Főfogás: a töltött káposztát a nagymamánk receptes könyve szerint kétféleképpen készíthetjük, de a legjobb, ha mindkét stílus keveredik benne: konceptuális és az intuitív. Az előbbi főleg a káposzták lábasban egymáshoz való viszonyát, struktúráját, helyezi az előtérbe, míg az utóbbi az egyes káposzták töltésére és egyéni fűszerezésére koncentrál. Hódi elmondta, talán ez volt a legnehezebb része a versenynek. Kollégáival többször konfliktushelyzetbe keveredett, mert azok a receptúra megváltoztatását akarták és nem bíztak a hitchcock-i szövegben.

Hangsúlyozta, a megmérettetés során törekedett az ételeinek fejlesztésére, ügyelt arra, hogy többet jelentsenek puszta ennivalóknál, így fakanalát javarészt a francia subtext-stílus vezette. Desszert: képviselőfánk, amely a tárgyalások elengedhetetlen kelléke, a séf a fánk apropóján megköszönte a figyelmet és teret engedett a kérdéseknek.

Csetnyák Dávid

Beszámoló ingyenes előadásunkról IV.

Legtöbbünk úgy csöppent az események közepébe, ahogy Clarice Starling, a kultikussá vált thriller megoldásra váró ügyének nyomozónője a bemutatott filmrészletben.

Ő is és mi, résztvevők, hozzá hasonló tanoncok is elméletben már sokat ismerkedtünk a szakmában való érvényesülés gondolatával, esetünkben eddig faltuk a filmeket, és vélhetően falni is fogjuk őket ezután is. Ám a jövőben, egy hasonlattal élve, az elénk kerülő étel fogyasztásán túl, annak az elénk kerülő ételnek megtanulni a helyes elkészítését egészen új kihívások elé állít mindannyiunkat, aminek meg kell felelnünk, ha valóban komoly a szándék.

Fiatalabb hallgató társaimon végignézve talán sokakban megdöbbenést is keltett ez a találkozás, a hirtelen felismerés, ami egyre és egyre tisztább lett minél jobban elmerültünk a témában, hogy valójában mennyire sokrétű, összetett és kreatív folyamat a filmkészítés.

Nem csak egy blöff és romantikus képzelgés, az igazi siker mögött ott áll a kemény munka, a magabiztos tudás, és nem elég kitalálni valamit, azt meg is kell tudni valósítani. Eladni, leszervezni, folyamatosan alkalmazkodni és együttműködni.

Mert talán ha elsőre nem is látszik, ez az egyik legnagyobb csapatmunka, amely nemsokára egy egészen új fejezet reményteljes nyitánya is lehet számunkra. Feltéve, ha pontos kezdésre ott leszünk az órákon.

Hasznosi Attila

Beszámoló ingyenes előadásunkról V.

„Lebilincselő karakterek létrehozása”

A bárányok hallgatnak. Korábban már láttam ezt a filmet, de azt hiszem, hamarosan ismét megnézem. Elvonatkoztatva a film által kiváltott érzéseimtől, egy kicsit más szemszögből. Mindeddig a karakterek, a dialógusok, a képi világ és atmoszféra együttes hatása elterelte figyelmemet azok külön-külön , önmagukban is zseniális kidolgozottságáról.

Mitől lesz egy szereplő szerethető vagy éppen ellenszenves? Mi a fontosabb: egy izgalmas karakter fejlődése vagy a történethez leginkább illő struktúra megszerkesztése? A logikai és az intuitív gondolkodás használatának kérdése az, ami leginkább elgondolkodtatott a két órás előadás keretében.

Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amivel a film szakma bármely területén tevékenykedve érdemes tisztában lenni, megértésük és alkalmazásuk nem csak a forgatókönyvírók egyedüli feladata. A filmkészítés csapatmunka, izgatottan, tanulni vágyva várom az első szemeszteremet a Budapest Film Academy vágó szakán.

Szreseny Katalin

Beszámoló VI:

Egy lebilincselő délután, avagy a filmrajongók hallgatnak

Gondolom, nem árulok el nagyon nagy titkot azzal, hogy milyen felszabadítóan is hat az emberre, ha kiszakad a mindennapi mókuskerékből és egészen újfajta impulzusok érik…

Velem pontosan ez történt a hét csütörtöki napján, ha csak szűk két óra erejéig is… Egy nappal előtte tűnt szemembe a felhívás, miszerint ingyenes előadást tart az ELTÉ-n Hódi Jenő, a Budapest Film Akadémia igazgatója, író, rendező-producer, méghozzá arról, hogy alkothatunk izgalmas filmkaraktereket. Kihagyhatatlannak éreztem, annál is inkább, mert nagyon érdekel a filmvilág, csekély szabadidőmben sokszor filmes oldalakat bújok a neten, s emellett éppen az utóbbi időben foglalkoztat különösen, hogy szívesen szereznék ismereteket a forgatókönyvírás fortélyairól.

Vettem hát egy nagy levegőt és meggyőzően felépített (és nem is teljesen kitalált elemeken alapuló) monológgal meggyőztem a főnökömet, hogy ugyan hadd tartson aznap csak fél 4ig a munkaidőm…

A zsúfolásig megtelt teremben nagy izgalommal vártam az előadást. Elégedetten néztem körül: A sok várakozásteljes arc az én hangulatomat tükrözte. Végre ilyen közegben vagyok, olyanról hallhatok, ami igazán megdobogtatja a szívemet! A későn érkezők ugyan már megszeppenve foglaltak helyet, de megérte minden egyes perc ott töltött perc.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen példákat veszünk a „lebilincselő karakterekre”: Nem is kellett csalódnom. A körülbelül 10 perces jelenet a Silence of the Lambs-ből annyira felcsigázott, hogy azonnali késztetést éreztem, hogy hazarohanjak és a teljes filmet megnézzem. (Bevallom, bár a történetet ismerem, az egészet még nem láttam teljes egészében…sok pótlandó ”alapfilm” vár még rám.)

Viszont nem volt véletlen, hogy a kiragadott rész annyira megmozgatott, hisz „master scene” volt – ezt a kifejezést is itt tanultam. Most pedig mennem kell, mert Dr. Lecter és Agent Starling már várnak rám…

Burkus Bettina

Egy kedves beszámoló az ingyenes előadásunkról

Kedves BFA csapat!

Nagy örömömre szolgált részt venni ezen az előadáson, amit szerintem mindenképpen vétek lett volna kihagyni! Bár vágó és hangmérnök szakra jelentkeztem és csak most fogom megkezdeni a tanulmányaimat, olyan információkat kaptam az előadás elején, ami megerősített abban, hogy jó helyen járok és itt a helyem.

Eredeti szakmámat tekintve zenész vagyok és mivel a filmkészítés is egy művészeti ág, több hasonlóságot véltem felfedezni a két szakma között. A zenészek is korosztálytól függetlenül tegeződnek és nálunk is közismert a mondás, miszerint: „Aki nem tudja, az tanítja!” Persze mindez vicc, mert ahogyan nekem anno a zenélés művészetét is a leggyakorlottabb, a szakmában jártas tanároktól volt szerencsém elsajátítani, úgy a BFA néhány oktatójának neve hallatán is biztos vagyok abban, hogy minőségi képzést fogok kapni. Különösen tetszik az iskola gyakorlatorientált képzési rendszere és azon törekvése, hogy a végzett hallgatók meg is tudjanak majd az új szakmájukból élni.

Az előadás során olyan perspektívák nyíltak meg előttem, amivel kezdem átlátni a filmkészítés komplexebb mivoltát. Leendő vágóként együtt kell majd dolgoznom a különböző művészeti ágak szakembereivel és együtt fogunk elmesélni egy történetet. Az írás sem egyszerűen arról szól, hogy forgatókönyvet írunk, hanem arról hogy folyamatosan újraírjuk a történetet. Az utolsó újraírás pedig a vágószobában fog megtörténni.

Egy vágó a rendezőnek akkor lehet partnere, ha ért a forgatókönyvhöz, értenie kell ahhoz is, hogy melyik operatőr snitt volt a legjobb, de meg kell tudnia ítélni azt is, hogy melyik volt a legjobb színészi alakítás. Ezt akkor tudja megtenni, ha tud rendezőként is gondolkodni. Azaz minden mindennel összefügg, ezért is érthető az iskola törekvése, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik több lábon állnak, és legalább alap szinten megismerkedjenek a különböző szakmai ágakkal. Ha pedig valaki már legalább két területen nagyon jó, abból igazi „film-maker” válhat és könnyen a „tömegek elé kerülhet”.

Az előadás során betekintést nyerhettem abba, hogy mitől is jó egy karakter, mitől lesz szerethető, milyen karakter-jegyekkel, tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Képet kaphattam arról, hogy hogyan tudjuk elérni és fenntartani az érdeklődést a karakterek és a történet segítségével, amik egyaránt nagyon fontosak.

Megtanulhattuk a különbséget a logikus és ösztönös gondolkodás, írás között, valamint azt, hogy a karakterek fejlődése szintén fontos momentum. Megtudhattuk azt is, hogy az erős karakterek mellett a hősünket és az ő ellentétét különösen ki kell hangsúlyoznunk, nekik pedig konfliktusban kell állniuk. Mindez számomra pedig leginkább azért fontos, mert egy vágónak a dramaturgiához is értenie kell.

Azt pedig mindenképpen meg fogom jegyezni, hogy egy jó jelenet, egy jó film olyan, mint egy jó házibuli. Akkor csináljuk jól, ha későn érkezünk és korán megyünk. Ez viszont semmiképpen sem igaz a BFA óráira!

Majzik Andrea

Mint rendezőasszisztens, az én feladatom volt, hogy a stáb tagjai és a rendező között a kapcsolatot tartsam. Mikor a végleges forgatókönyv elkészült, és a helyszínünk is megvolt, a technikai terepszemle után a kéréseknek megfelelően le kellett bontanom a forgatókönyvet snittlistára, majd miután az elkészült és minden stábtag véglegesítve lett, elkészítettem a napi diszpót.

Ezután már maga a forgatás következett, amire mindösszesen egy napunk volt. A napi diszpó alapján hívott emberek már reggel fél nyolckor a helyszínre érkeztek, és elkezdődtek az előkészületek.

Számomra ez az időszak volt az egyik legizgalmasabb, mert félórás késést gyűjtöttünk be a munka elején, és természetesen ezt az egész nap során sem hagyhattam figyelmen kívül. Amit megbeszéltünk, és ami a koncepcióban szerepelt azt fel kellett vennünk, nem maradhatott ki semmi, és további csúszást sem engedhettünk meg magunknak.

Fontos volt, hogy a forgatócsoport a helyszínt biztosító stúdiónak ne okozzon gondot, és a rendező és a stáb renoméját se rontsa el egy esetlegesen végletesen elcsúszó forgatás.

Hiszen mindannyian közös célért dolgoztunk, és figyelembe kellett venni, hogy ne okozzunk problémát se magunknak, se másnak. Természetesen a felvételvezetéssel egy időben ellenőrizni és kérni kellett a sminkes és a stylist munkáját és megjelenését a setben.

Ennek ellenére a munka szerencsére végig könnyen haladt, a csúszást is behoztuk. Ehhez véleményem szerint hozzájárult a tagok egymáshoz való jó viszonya és az előzetes közös órákból fakadó ismeretség.

Az elkészült kisfilm sikerének őszintén örülök, igazán jó élmény volt a stábbal dolgozni. Köszönöm, hogy a részese lehettem és munkámmal segíthettem a rendező, Szentiványi Gábor, elképzelésének megvalósulását.

Czigler Zsófi

A Sony marketing osztálya Szentiványi Gábor verzióját választotta ki, így ő rendezhette a reklámfilmet, és válogathatta össze a stábot a különböző BFA osztályokba járó diákok közül. A csapatban mindenki csak egy funkciót tölthetett be, attól függően, hogy melyik kurzusra járt. A producer Weith Katalin, az operatőr Nagy Márton, a rendezőasszisztens Czigler Zsófia, a gyártásvezető Sasvári Júlia, a scripter Nagy Tamara lett, a werkvideót pedig Csoda Bence készítette.

A reklámfilm egy fotózást mutat be, ahol a francia fotósunk képtelen rávenni modelljét, hogy mosolyogjon és beleélje magát a szerepébe. A modell unott arccal fekszik a kanapén és alig várja, hogy vége legyen a fotózásnak. Hasonlóan a háttérben álló világosító fiúval, aki unalmában már a mellette lévő létrán támaszkodik. Miközben fényképészünk egyre hevesebben instruálja a lányt, egy rossz mozdulattal elreped a nadrágja, amit ő nem vesz észre, és piros alsógatyája kilátszik. A szemfüles világosító kihasználja a helyzetet, gyorsan felkapja a SONY NEX R5 fényképezőgépet, lefotózza a szakadt nadrágot, és a képet, a gép wireless funkcióján keresztül átküldi a tévé képernyőjére. Miután a modell észreveszi a képet, nevetésben tör ki, amit fotós a saját sikerének tud be. Elégedetten folytatja tovább munkáját, míg végül sikerül elkészítenie a kívánt a fotókat.

Az egyik legtöbbször felvett jelenet az a rész volt, amikor a világosító megpillantja a repedt nadrágot. A koncepció az volt, hogy a néző nem látja a repedést, csak a világosító fiú reakcióját. Az csak ráadás volt, hogy a kis lyuk a nadrágon egyre csak terebélyesedett, a nap végére szinte már teljesen elszakadt a nadrág, de mivel a fotós annyira beleélte magát a szerepébe, hogy nem tudott a csípőmozgására figyelnie, folyton látszódott a felvételen a piros gatya. Végül a sokadik felvétel után úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy jelzéseket ragasztottunk a padlóra, hogy melyik lábával hova szabad lépnie.

Mivel ez egy diákfilm volt, nulla költségvetésből kellett megoldanunk a forgatást, így mindenki azon dolgozott, hogy a saját ismerősi köréből hívjon szereplőket, találjunk helyszínt, sminkest.

Egy napunk volt a reklámfilm elkészítésére, ezért a stáb már fél nyolcra a helyszínre érkezett, és hozzáfogtunk az előkészületeknek. A forgatás kis csúszással kezdődött, viszont annál gördülékenyebben folytattuk, amely annak is köszönhető, hogy a hallgatók többsége a közös órákról már ismerte egymást.

A nap végig jó hangulatban telt és a munkakapcsolatokon kívül, barátságok is születtek. Remek volt látni, hogy mennyire jól működött együtt a csapat, és hogy azt a tudást, amit a félév során a magyar filmszakma legjobbjaitól tanultunk, végre a való életben is kipróbálhattuk. A hallgatók között kialakult szakmai kapcsolat, azért is különösen fontos, mert a következő félévben folytatni fogjuk a közös munkát a BFA-n belül, kisfilmek készítésével.

A Budapest Film Academy vágódiákjai közül mindenki megkapta a nyersanyagot, aki szerette volna és megvághatta saját változatát, amelyek közül a Sony választotta ki a végleges verziót.

Az elkészült klip megtekintése után jó volt látni munkánk eredményét. Örömmel hallottam, hogy a Sony marketinges csapatának is tetszett a reklámfilm, és komoly kampányban fogják felhasználni.

A Zenedobozról is szó volt, ami nagyon közel áll Joe Eszterhas szívéhez. Ez az a film, amit az egyik legjobb munkájaként tart számon az író. A történet egy családról szól, akik Európából az Amerikai Egyesült Államokba emigrálnak és, évtizedekkel a második világháború után, az apát háborús bűnökkel vádolják meg. A sors iróniája, hogy évekkel a film elkészítése után Joe apját is ugyanúgy megvádolták, amiért a második világháború alatt a nácik oldalán tevékenykedett. A forgatókönyvíró soha nem bocsátott meg ezért édesapjának. Munkái is remekül tükrözik ezt a fajta makacsságát, és szenvedélyét.

Megpróbálta elmagyarázni az írás Eszterhas féle folyamatát, de azt is hozzátette, hogy ez a procedúra mindenkinél más. Nem rejteget semmilyen titkot, egyszerűen csak belülről érzi, hogy ha valami különlegeset ír. Ha úgy látja, hogy az egyik résszel nem stimmel valami, akkor azt kidobja, nem számít mennyi időt szánt rá.

Saját karaktereivel úgy törődik, mintha a gyermekei lennének, és ha valaki megpróbál rajtuk változtatni, ő addig védi őket, amíg csak lehet. Mesélt kollegáiról, rendezőjéről, Sharon Stone-ról, Mel Gibson-ról és az apjával való kapcsolatáról. Mi bármiről kérdezhettük őt, mindenre készségesen válaszolt.

A végére hagyott két nagyon fontos tanácsot: az egyik, hogy minden nap írjunk pár órát, a másik pedig valahogy így hangzott: Magyarok vagyunk, nem vagyunk lusták! Ne legyetek lusták!

Az író-rendező elmondta, hogy egy történetnek nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie, akár két ember is egymásba szerethet egy kivételes környéken, ahol szembe kell nézniük néhány problémával. Később azt is hozzátette, hogy ha a film tele van cselekménnyel, akkor a főhős személyisége lehet érdekes, a szereplők pedig egyszerűek.

A karakterek mindig belső érzéseik, szükségleteik alapján cselekszenek, ami folyton változhat. Ez mutatkozik meg új filmjében, a Savages-ben is. A negatív, unszimpatikus egyéniségekről is ejtett pár szót, akikről szintén érdemes filmeket készíteni, annak ellenére, hogy a közönség nem tud majd azonosulni velük (Nixon, George W. Bush).

Nagy hangsúlyt fektetett a forgatókönyvírás, általa használt folyamatára is. Ő, személy szerint, először leírja a fő cselekményt, kidolgozza a főhőst, majd kiszínezi a történetet.

Oliver Stone gazdag filmes háttérrel és rengeteg tapasztalattal rendelkezik, de ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésre tudja a választ. Meg tudja és meg is osztotta a tapasztalatait, de nem tud egy előre kidolgozott recepttel előállni, mert nincs ilyen.

Nagyon fontosnak tartja, hogy írjunk minden nap, még akkor is, ha csak egy bekezdést fogalmazunk meg a naplónkban, vagy leírjuk gondolatainkat egy lapra. Nem szégyen papírra írni akkor sem, ha manapság az írók jobban szeretnek számítógépen dolgozni. Ő maga is gyakran használ kézzel írott cetliket, és kártyákat a forgatókönyv megírásánál.

Számtalan filmet rendezett (és írt is), így rengeteg tapasztalattal a háta mögött a leghasznosabb információkat adta át az előadás keretein belül. Mivel a félév témája a rendező és a színész kapcsolata, előadása elsősorban ennek a viszonynak a bemutatására irányult.

Vannak, akik a filmet nem önálló művészeti ágnak tekintik, hanem több művészet keverékének, Szabó István viszont nem közéjük tartozik. A film ugyanis egy olyan dolgot képes megmutatni, melyet semelyik másik művészeti ág sem: az élő arcot. Minden más lefesthető, leírható, megrajzolható, az élő arc és a változó érzelmek azonban sehol máshol nem jeleníthetőek meg. Még a színházban sem látható az előadók arca, éppen ezért heves gesztikulációval kompenzálják ezt a hiányosságot.

A színházban egy szerepet el kell játszani, a filmben pedig ennek élnie kell a kamera előtt. Ha valaki nem tud természetesen mozogni és létezni kamerák jelenlétében, akkor az ő előadása is megjátszás lesz.
A vásznon megjelenő arcnak hitelesnek kell lennie. A megfelelő érzelmeken túl a karakter foglalkozásához, jelleméhez, korához illő tulajdonságokkal is rendelkeznie kell, pl. egy esztergályos bőrének és hajának állapota teljesen más, mint egy tanáré. Szabó István kisebb szerepek esetében szívesebben dolgozik szakmájukban jártas civilekkel, pl. egy állatorvos szerepére nem egy színészt kér fel, hanem az egyik barátját, aki állatorvosként tökéletesen tudja, hogy mit miért csinál, így a vásznon is hiteles lesz alakítása. Nagyobb szerepet már hivatásos színészekkel játszat el, akiknek el kell sajátítaniuk a szakma rejtelmeit még a forgatások kezdete előtt.

A főszerepek esetében különösen fontos, hogy a szereplők karizmával és energiával rendelkezzenek (nem a külső a lényeg). Ügyelni kell rá, hogy az egymással szemben levő partnernek hasonló energiával bírjanak. Egy karizmatikus, érdekes arc képes a figyelem felkeltésére és megtartására. Ez olyan tulajdonság, mely nem tanítható. Karizma nélkül egy színész nem nyújt semmit a tekintetével egy közeliben. A saját tekintet őszintesége egyenlő a létezni tudással. Aki létezni tud a kamera előtt, az képviseli a nézők vágyait, álmait, biztonságot nyújt nekik. Az emberek titkos vágya, hogy megőrizzék saját identitásukat, ezért olyan emberekkel azonosulnak, akik hozzájuk hasonlóak. Minden változás után jött egy újabb színész/színésznő, aki az adott korban megadta az emberek biztonságérzetét. Ilyen karizmatikus egyéniség pl. Ingrid Bergman, Greta Garbo, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe, Jane Fonda, Vanessa Redgrave, Catherine Deneuve, Fay Dunaway vagy James Dean, Anthony Perkins, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger. Személyük nem a filmkészítők körében dőlt el, hanem a nézők választották ki azokat, akikben megbíztak.

A szereposztás során figyelembe kell venni, hogy a valóságnak és az adott kornak is meg kell felelnie a szereplőnek. A főhősnek hiteles antagonistát kell találni, aki képes vele felvenni a versenyt.
A legtöbb filmnél casting director-ok végzik a szereplőválogatást, Szabó István azonban szereti maga megválasztani színészeit. Ideális esetben ez a rendező feladata lenne, mert ő képzeli el a későbbi képeket. Nagyon fontos az élő arcok egymáshoz való viszonya. Mitől lesz rendező a rendező, ha még az egymással szemben álló arcokat sem ő választja ki?

Nehéz igazi érzelmet varázsolni a vászonra, el kell kapni azt a pillanatot, amikor megtörténik a csoda, az igazi érzelem átadása. Ha ez nem jön, vagy valami miatt elveszik (pl. próba során történik meg), akkor csakis egy másik útról megközelítve lehet megismételni. A szöveg nem is annyira fontos, mintsem az, hogy hogyan mondják ki azt. A színészt segíteni kell, hogy megfelelő mentális állapotba kerüljön, egy apróság (egy korabeli cipő) is hozzásegítheti, hogy ráérezzen szerepére. Nagyon fontos az eredeti kép ereje.

A film kollektív műfaj, nem lehet egyedül csinálni. A rendező feladata, hogy a stábból senki ne érezze magát kívülállónak, mindenkivel tudatni kell, hogy jelenléte fontos. Ha mindenki tehetséges és jót akar, bele szeretné rakni egyénisége egy részét a filmbe, akkor rengeteg kreatív energia keletkezik. Ezt az energiát kell jó irányba terelni, ami szeretet és kedvesség nélkül nem megy.

A rendező dolga, hogy szem előtt tartsa a korábban kitűzött célt, és határozottan ebbe az irányba vezesse az olykor-olykor elkalandozó stábot. Természetesen nyitottnak kell lennie az ötletekre, melyek előnyére válhatnak a produkciónak.

Annak ellenőrzésére, hogy jó úton halad-e a cél felé, Szabó István egy úgynevezett „checklist-et” alkalmaz. Ez hasonló ahhoz a listához, melyet a repülőgép pilótája ellenőriz a másodpilótával, mielőtt felszállnának a géppel. Szabó István egy elvi és egy technikai listával dolgozik, kérdések alapján végiggondolja, hogy mennyiben felel meg az elvégzett munka az előzetes célkitűzéseknek.

Elvi kérdések:
• Mit akarok átadni a nézőnek?
Vagyis mi a célom az elkészített filmmel? Mi az az üzenet, amit mindenképpen közvetítenem kell?
• Mi a tartós nyom, ami a néző emlékezetében megmarad?
• Mi viszi előre a filmet?
• Hol van az a pillanat, amit ki kell emelni jelentősége miatt? Melyek azok a drámai csúcspontok, melyek a fordulatokat jelentik?
• Melyek a hősök alaptulajdonságai? A nézőt elsősorban a karakter belső tulajdonságai fogják meg. Mi az az alaptulajdonság, mely a konfliktust okozza?
• A szereplők fizikai állapota. Meg kell találni a színészek esetében azt a megfelelő állapotot, mely a karakterekéhez legközelebb van. Vagyis ha a filmbeli karakter fázik, a színésznek is szüksége van hasonló körülményekre, hogy átélje a szerepét.

A technikai listán szereplő kérdések egy része megegyezik az elvi listán találhatóakkal, azonban ezeket az eszközhasználat szempontjából kell átgondolni.

Technikai kérdések:
• Mi viszi előre a jelenetet?
Milyen beállításokat kell alkalmazni és hogyan kapcsoljuk őket össze, hogy a történet fonala előre haladjon és a végén egy kerek történetet kapjunk?
• Milyen emberi érzésre kell odafigyelni?
A megfelelő kép megválasztása.
• Mi a tartós nyom?
Ki kell-e emelni valamit a beállításban, mely annyira érdekes, hogy a néző emlékezetében megmaradhat?
• Mi az ambivalencia?
A néző hogyan viszonyul a szereplőhöz? Feladatunk eldönteni, hogy jó vagy rossz embernek tartsák-e. A nézőben él a keresésvágy, azaz a film elején feltételezései vannak a karakter jellemét illetően, és a történet progressziójával párhuzamosan bizonyítékokat gyűjt, hogy sejtései helyesek voltak-e.
• Minden jelenetet a vásznon szereplő emberek szerint kell elemezni. Kivel ért vajon egyet a néző? Nézőponti reakció – hogyan reagál? (reaction shot)
• Milyen hatást akarok elérni?
• Honnan jön a fény?
• Közelről vagy távolról fényképezzük-e?

Az előadás végén jutott idő néhány kérdésre is, de úgy érzem, nagyon hamar eltelt ez a három óra. Szabó Istvánt élvezet volt hallgatni és egyben tanulni is tőle.

Farkas Barbara

A filmakadémia ezen kívül egyedülálló abban, hogy érdeklődnek felőlem, minden kérdésemre válaszolnak, azt éreztetik, fontos része vagyok a BFA-nak. Rengeteg lehetőséget nyújtanak ösztöndíjra, ingyenes előadásra, és mindezek után ők köszönik meg, hogy részt vettem rajtuk, mintha én tisztelném meg őket a jelenlétemmel.

Az előadások tartalmasak, gyakorlatiasak, s főképp ösztönzőek: már az előadás alatt megszáll az inspiráció. A filmezést kézzelfoghatóvá teszik, látom az eredményét a diákok munkáinak: sokan külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, némelyek filmjei már beválogatásra is kerültek.Az akadémia gondolkodásmódja kivételesen közel áll hozzám: itt ha valaki el akar érni valamit, az el is éri.”

Várbiró Míra

Hódi Jenő rendező/producer, a Budapest Film Academy vezetője bemutatta a nemzetközi és a koprodukciós filmgyártás folyamatát, a lehetséges finanszírozási módokat, adókedvezményeket, pályázatokat. Betekintést nyertünk a hollywoodi produceri rendszerbe, valamint megtanultuk, hogyan kell pitchelni egy filmötletet.

Muhi Andrással a magyarországi helyzetről beszélgettünk, az új támogatási rendszerről, és ennek a pályázási folyamatáról. Elmesélte saját sikertörténetét Fliegauf Benedekkel, és hogyan próbált kitűnni a külföldi filmfesztiválokon filmjeivel, nem kis sikerrel, hiszen a Berlinalén megnyerte az Ezüst Medve díjat. Emellett még szó esett a kisköltségvetésű filmek finanszírozási módjáról, szerzői jogokról is.

Kovács Gábor óráján a magyar és a külföldi producerek munkája közötti főbb különbségekkel ismerkedhettünk meg, beszéltünk a mai magyarországi produceri karrierlehetőségekről, arról, hogyan kell egy producernek prezentálnia magát.

Czutor György gyártásvezetőtől pedig megtanulhattuk, hogyan kell egy film költségvetését kiszámítani, összeállítani a gyártási tervet, valamint a stábon belüli különböző munkaköröket is bemutatta.

Gurbán Zsuzsa rendezőasszisztens, aki többek között Steven Spielberggel is forgatott már, arról mesélt, hogy mennyire fontos a rendezőasszisztens, a producer és a gyártásvezető közötti együttműködés, mi alapján választanak rendezőasszisztenst egy produkcióba, és mi is a rendezőasszisztens pontos feladata.

Winkler Gabriella nagyon érdekes előadást tartott a scriptelés folyamatának fontosságáról. Arról hogyan zajlik a technikai előkészítés, és miként biztosítja a rendező és a vágó részére, hogy a leforgatott anyag folyamatosságában illeszkedjen.

A szemeszter utolsó óráját Czutor Györggyel a reklámfilm készítésének szenteltük, hiszen a félévet azzal zárjuk, hogy a Sony és a Men’s Health magazinnak forgatunk reklámfilmet.

A félév főtémája a rendező és színész kapcsolata volt. Ennek megteremtésében Alexis a színészi nyelv tanításával segített, ami olyan dolgokat tartalmazott, mint a feszültség szintjei, a státusz, a szereplők kapcsolata, és a változás. Ezeket a nyelvi eszközöket kis, hol hozott, hol improvizált jeleneteken keresztül gyakorolták a hallgatók, amiknek nem csak rendezői, de színészei is voltak, ezáltal nagyon fontos tapasztalatokat szerezve. Nem véletlen végzett rengeteg híres rendező egy színész tanfolyamot is, hiszen így a másik oldalról is megtapasztalja a dolgokat. A Budapest Film Academy tanulói megkapták mindkettőt egy órán belül.

Kovács András Bálint – mint a jelenlegi egyetlen nagydoktor az országban filmtudomány területén, akinek a fő kutatási területe a modern európai művészfilm – a szerzői filmekről tartott előadást. Az óra első felében felsorolta a különbségeket, olyanokat mint a konfliktus, ami a zsánerfilmek esetében mindig külső, míg itt viszont belső eredetű, a karakter pszichéjében lejátszódó. A második részben példákon mutatta be mindezt, olyanokon, mint Peter Greenaway filmje A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője.

Hódi Jenő tartott egy órát a reklámfilmekről, és azok fontosságáról. Jenő sok tapasztalatot szerzett reklámok rendezéséből. Saját bőrén tapasztalta meg, hogy mindig a megrendelő kérésének kell eleget tenni, még akkor is, ha neki egyébként jobb ötlete támad. Nem csak az élményeit osztotta meg az órán, hanem három nagy cég – a Men’s Health, a Sony és a Schweppes – számára készítendő reklám lehetőségről is beszélt. Ezek közül kettőt decemberben le is forgattak a Budapest Film Academy hallgatói.

Gurbán Zsuzsa – aki rengeteg magyar és külföldi produkcióban dolgozott első, és második rendező asszisztensként – a forgatás nehézségeiről beszélt. Az előadása mellé számos illusztrációt hozott, például call sheeteket, helyszíni rajzokat, olyan hollywoodi nagy produkciókból, mint az új Die Hard.

Hódi Jenő két órát tartott közösen először Kamarás Ivánnal, majd James Chankinnel, akikkel tavasszal egy mozifilmen dolgozik majd. Baráti beszélgetés keretében beszélt velük a filmünk célcsoportjának megtalálásáról, valamint a pitchelésről, és ennek különböző fajtáiról: hogyan kell eladni a projektünket egy gazdaságis embernek, egy színésznek, vagy a megcélzott rétegnek. James megosztotta tapasztalatait egy külföldi országban való forgatásról, és arról hogy hogyan lett egy egyszerű helyszínkeresőből pár év alatt producer-rendező.

Szabó István azzal nyitott, hogy mi az, amit csak a filmek tudnak megmutatni, és semmilyen más művészeti ág nem: ez az élő arc; az az arc, ami a színházban az utolsó sorból nem látszik. Hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a kamera előtt élni kell, és nem játszani; hogy a színésznek karizmával és energiával kell rendelkeznie. Azt is említette, hogy minden korban megvan az az arc, ami képviseli a nézők vágyait, így régen Greta Garbo, Ingrid Bergman, Marlene Dietrich, később Marilyn Monroe, majd Jane Fonda és Meryl Streep. Mindezért a castingnál oda kell figyelnie, hogy a szereplő ne csak a valóságnak, de az adott kornak is megfeleljen. Ezután beszélt arról, hogy a filmkészítés kollektív műfaj, és a rendező dolga, hogy felügyelje jó irányba tart-e a projekt. Ehhez az Oscar-díjas rendező egy saját checklist-et használ, ami olyan kérdéseket tartalmaz, hogy mi viszi előre a jelenetet, vagy milyen emberi érzésekre kell odafigyelni.

A szemesztert stílusosan Alexis zárta, akivel összegeztük a tanultakat, és minden hallgató rendezhetett egy kisebb jelenetet, ami alapján megkapta a félévére a jegyét. Következő félévben a karakterek bemutatásával megyünk tovább, és a forgatókönyvírás óra diákjai által írt jeleneteket rendezik és forgatják le a tanulók.

Az első órákon átvettük az alapokat; hogy mi az az archplot, miniplot és antiplot; mit tartalmaz a premissza, one-page, szinopszis, outline és treatment; hogyan épül fel a három felvonásos struktúra; hogy mi az a karakterintró, expozíció, event és beat; hogyan kell pitch-elni. Közben a hallgatók már el is kezdtek dolgozni a saját projektjükön, ami a négy egymásra épülő szemeszter végére egy kész forgatókönyvvel zárul majd. Első körben egy premisszát kellett írni saját ötlet alapján, ezt szép lassan bővítve a szemeszter során one-page-ek, illetve 2-3 oldalas szinopszisok születtek attól függően ki milyen tempóban haladt.

Az órák mellett a félév első felében két filmíró mesterkurzus is volt. Ezeket világhírű hollywoodi forgatókönyvírók tartották, és a nagy érdeklődés és limitált hely ellenére minden Budapest Film Academy tanuló ingyen részt vehetett. Az első kétnapos kurzust Oliver Stone tartotta, aki több Oscart is kapott, egyet íróként. Második alkalommal a magyar származású Joe Eszterhas volt a vendég, a 90-es évek legkeresettebb forgatókönyvírója, aki anno rekord összegért adta el az általa írt Elemi ösztönt.

Mindeközben az órák folytatódtak a 22 lépéssel, egy olyan listával ami tartalmazza a legfontosabb dolgokat, amikre egy történetnek szüksége van. Nem minden lépés található meg az összes a filmben, de minél több van, annál jobb. Az átvételük után részletesen is belementünk egyenként. Ilyen lépések voltak például az ellenfél bemutatása, az első önfelismerés, második önfelismerés, a csata, az új egyensúly.

A szemeszter második felében – amikor már mindenkinek megvolt az órák anyaga és Hódi Jenő megjegyzései alapján többszörösen átírt rövid szinopszisa – jöttek a vendégoktatók. Először Kovács András Bálint, aki a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) Filmszakmai Döntőbizottságának a tagja, és mint olyan, rengeteg forgatókönyvet olvas, majd bírál el, hogy melyik kaphat támogatást. Az óra első részén általánosan beszélt, és például elmondta, hogy a művész- és a zsánerfilm között premissza szinten nincs, de még a forgatókönyvnél se feltűnő a különbség. Ezután a hátramaradó időben a hallgatók írásairól beszélt, mindenkin végigmenve egyenként.

Szabó István megadta a legfontosabb kérdéseket, amit feltesz magának írás közben, mint hogy mi a tét; mi az az energia ami a történetet előre mozgatja. Beszélt a karakterek fontosságáról és a nézői azonosulás kérdéséről, valamint említette, hogy a művészet a feszültségben rejlik, és hogy nem elég ha az alapanyag erős, a formának is ott kell lennie. Előadása után a hallgatók írásait kommentálta személyre szabott tanácsaival, valamint arról is kérdezte őket, hogy mi a céljuk a történetükkel, mit akarnak vele elmondani. Hangsúlyozta, hogy fontos, hogy olyan témáról írjunk, ami közel áll hozzánk, amit ismerünk, mert csak erről tudunk egyedit alkotni. Ahogy ő fogalmazott: „Live to tell”.

A vendégoktatók után Hódi Jenővel visszatértünk a 22 lépéshez, de már az egyéni írásokhoz hozzámérve, melyiket tartalmazzák, és melyiket nem. A félév során számos alkalommal gyakorolhatták a hallgatók az elevator pitch-et – ami egy maximum egyperces bemutatása a forgatókönyvnek, és célja, hogy eladja azt –, többek között Szabó István előtt is.

Következő félévben tovább megyünk a treatmentek felé, ugyanakkor jelenetet is írunk amelynek főtémája pedig a karakterépítés, ábrázolás lesz.